Szent Ágoston Isten városáról írt XXII. könyve III. kötet - 25. évfolyam (Pest, Boldini Róbert Könyvny.; Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1861)

XVII. Könyv

17

zett jóslatban is mindenbizonynyal ugyanazon változás van árnyékolva, melynek Jézus Krisztus által kellett megtörténnie, és a mely tulajdonképen az ó szövetségre, képes értelemben pedig az újra vonatkozott, lévén maga is nem a szónak, banem a tettnek jóslata, tettleg jelentvén t. i. azt, a mi a próféta által Heli papnak szóval mondatott. Mert azután voltak még papok Áron nemzetségéből, mint : Sadoch és Abiathar Dávid uralkodása alatt '), és később mások is mindaddig az ideig, míg azoknak, mik a papság változásáról oly régen előre kijelentettek, Krisztus által be kelle teljesedniök. Már pedig ki az, ki ezeket a hitetlenségtől tiszta szemmel nézvén, most már beteljesülve nem látná? Mert hisz egy sátoruk, egy templomuk, egy oltáruk, egy áldozatuk és épen azért egy papjok sem maradt a zsidóknak, kiknek Isten^ törvényében meg volt parancsolva, hogy papjaikat Áron nemzetségéből válaszszák, a miről itt is történik emlités a próféta ama szavaiban : „így szól az Ur Izrael Istene : azt rendelem, hogy maradékod és atyád nemzetsége örök időre az engemet illető szolgálattal foglalatoskodjék ; de most azt mondja az Ur : távol legyen az tőlem; hanem a ki engem megbecsül, dicsőít, az viszont megbecsültetik, dicsöíttetik ; a ki pedig engem megvet, megvetett leszen. “ Mert hogy ott, hol atyja nemzetségéről beszél, nem a legközelebbi atyát, hanem Áront érti, — ki első rendeltetett pappá, hogy a többiek az ő sarjadékából vennék származásukat—, a föneb- biek bizonyítják, a hol ezeket mondja: „ Nyilván jelentettem ki magamat törzsökatyád háznépének, midőn még Egyptom- ban Pháraónak szolgálna ; és kiválasztám ötét Izraelnek minden nemzetségei közöl, a papi hivatalraMelyik volt az az egypti szolgaságban ennek atyái közöl, ki, midőn onnan kiszabadultak légyen, a papi hivatalra választatott, ha nem Áron ? Úgy tehát e helyen ennek törzséről jósolja azt, hogy egykor nem lesznek többé papok, a mit már beteljesülve látunk. Eber legyen a hit, tények nem hiányoznak, szemléltetnek, kéznél vannak s a látni nem akaróknak önkényt szemeik elé gördülnek. „íme, úgymond, eljönnek a napok, melyekben nemzetségedet és atyád házának nemzetségét kiír») Kir. II. k. XV.

2