Szent Ágoston Isten városáról írt XXII. könyve III. kötet - 25. évfolyam (Pest, Boldini Róbert Könyvny.; Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1861)
XVII. Könyv
16 hét, kétségkívül próféta. Az írás ugyanis így szól : „Jőve pedig egy Isten embere Hetihez, és így szála hozzá : ezt mondja az Ur : nyilván jelentettem ki magamat törzsökatyád háznépének, midőn még Egyptomban Pháraónak szolgálna, és kiválasztám ötét Izraelnek minden nemzetségei közöl a papi hivatalra, hogy oltáromon áldozatot mutasson be, füstölményt gyújtson, efodot (papi-öltöny) hordozzon előttem, és Izrael fiainak tűzi áldozatait mind atyád hazának adtam eleségül. Miért tekintesz tehát oly szemtelenül az én füstölményemre és áldozatomra, és dicsőíted annyira saját fiaidat, hogy engem, mellőzvén, Izraelben ők áldják meg minden áldozat zsengéjét az én színem előtt? Annakokáért így szál az Ur, Izrael Istene : azt rendelém, hogy maradékod és atyád nemzetsége örök időre az engemet illető szolgálattal foglalatoskodjék ; de most azt mondja az Ur : távol legyen ez tőlem ; hanem, a ki engemet meg dicsőít, az viszont megdicsöíttetik ; a ki, pedig engem megvet, megvetett leszen. íme eljönnek a napok, melyekben nemzetségedet és atyád házának nemzetségét kiirtom, hogy számodra házamban soha többé ne legyen vén, és az általad küldött férfiút elűzöm oltáromtól, hogy szemei elfogyatkozzanak, és lelke elepedjen, és minden, ki nemzetségedből fönmar ad, férfiak kardjának lesz martalékává. Ezek felöl jelül szolgáljon neked, a két fiadat, Ofnit és Fi- neeszt érendő történet', t. i. egy napon meghalnak mindaket- ten. Én pedig támasztok magamnak hív papot, ki szívem szándéka és lelkem akarata szerint cselekszik, és állandóvá teszem az ö nemzetségét, és minden időben az én fölkentem előtt fog tisztében eljárni. Valaki pedig nemzetségedből megmarad, eljővén, leborúl ama pap előtt egy kis ezüst pénzért, és így esenkedik : engedj, kérlek, nekem valamely papi foglalatosságot, hadd ehessem egy falat kenyeret. *)“ II. Nincs okunk azt mondani, hogy e jóslat, melyben az ó szövetségi papságnak változása oly nyíltan van kimondva, Sámuelben beteljesedett. Mert habár Sámuel nem származott is más nemzetségből, mint a mely az Úrtól az ő oltárának szolgálatára volt rendelve : eredetét O / / mindazonáltal nem vette Áron fiaitól, pedig ennek sarja- déke volt a papságra kiszemelve. És ennélfogva ä fönidé') Kir. I. k. II, 27-36.
