Szent Ágoston Isten városáról írt XXII. könyve III. kötet - 25. évfolyam (Pest, Boldini Róbert Könyvny.; Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1861)
XVII. Könyv
15 jük az ember végóráit, mert nem azokról hozatik Ítélet, a mik idővel jobbra vagy roszabbra változhatnak, hanem arról, hogy milyen volt az illető, ki az Ítélet alá esik, utolsó óráiban. Azért mondatott : „ A ki mind végig állhatatos leend, az üdvözül. ')“ A ki tehát a törvény- és igazságszolgáltatásban állhatatos marad a földön, az nem lesz a kárhozatnak alávetve, ha majd a föld véghatárai ítéltetnek. „ Es, úgymond, királyainknak erőt ad,u hogy az ítéletkor el ne kárhoztassa őket, erőt ad nekik, hogy a testet, mint királyok kormányozzák, és a világot annak segítségével, ki érettük vérét ontá, legyőzzék. „Es föl- kentjének szarvát fölmagasztalja.11 Hogyan fogja a fölkent az ő fölkentjének szarvát fölmagasztalni? Mert a kiről fönebb mondatott: „Az ür fölment a mennyekbe,“ és alatta Krisztus Urunk volt értve, ugyancsak ő „lógja,— mint itt mondva van—,fölmagasztalni fölkentjének szarvát A Kicsoda tehát az ő fölkentjének fölkentje? Tán minden hívének szarvát föl fogja magasztalni, a mint ugyanazon nő e dicsének elején mondja : „Fölrnagasztaltaték az én szarvam az Istenemtől nyert segítség által'1 ? Ugyanis mindazokat, kik az ő balzsamával bekenetvék, helyesen nevezhetjük fölkenteknek ; csakhogy mégis az egész test a fővel együtt képez egy fölkentet. Ezeket jósolta Anna, Sámuelnek, a szent és annyira dicsért férfiúnak anyja, a miben akkor ugyan még csak jelképezve, de most, miután a fiákban bővelkedő elgyengült, hogy Krisztusban a magtalan számára, ki hetet szült, egy uj papságnak helyt adjon, most, mondom, már beteljesülve látjuk az ó szövetségi papságnak változását. V. Azokról, a miket az Isten embere látnoki szellemben mondott Heli papnak, kijelentvén, hogy ama papság, mely Áron szerint alapíttatott, meg fog szűnni. I. De ennél még világosabban szól Istennek magához Heli paphoz küldött embere, kinek neve ugyan el van hallgatva, de mint tisztéből és szolgálatából érteni le‘) Mát. X, 22.
