Szent Ágoston Isten városáról írt XXII. könyve III. kötet - 25. évfolyam (Pest, Boldini Róbert Könyvny.; Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1861)

XXI. Könyv

276

lenni a halál, midőn a lélek nem élhet, Istent nem bírván,

s a testnek fájdalmaiban nem szűkölködik meghalván. Az első halál a lelket ennek akaratán kívül hajtja ki a testből, a másik halál a lelket ellenére tartja a testben ; mindakét halálról közönségesen azt lehet tartani, hogy a mit nem akar a lélek, azt saját testétől szenvedi.

II. Tekintetbe veszik ezen ellenmondók, hogy nincs test, mely a fájdalmat elszenvedteti, a halált pedig nem ; és azt még sem fontolják meg, hogy van valami, mi a testnél nagyobb. Maga a lélek, melynek jelenlétével éléskor- mányoztatik a test, fájdalmat tud szenvedni, de meghalni nem tud. íme találkozott tárgy, mely bírván a fájdalom érzetét halhatatlan. Az fog történni akkor az elkárhozottak testeiben is, mit most minden embernek lelkében tapasztalunk. Ha pedig szorgalmasabban vizsgáljuk, azon fájdalom, mely a test fájdalmának mondatik, inkább a lélekhez tartozik. A léleké a fájdalom, nem a testé, még akkor is, ha a fájdalom oka a testben létez, midőn azon a helyen fáj, hol a test megsértetett. Valamint tehát mondjuk: érző testek, és élő testek, minthogy a lélektől van a testnek érzése és élete: úgy mondjuk, fájdalmas testek, minthogy a testnek fájdalma nem történhetik, hacsak a lélektől nem szenved, tehát a lélek, a testtel ennek azon helyen, hol valami történik, hogy fájjon. Szenved a lélek magánosán is, ámbár a testben van, midőn valami bár láthatatlan ok szomorúja, noha a test sértetlen. A testbe nem helyezve is szenved a lélek, mert csakugyan szenvedett a pokolban, a dús gazdag, midőn mondá : „ Gyötörtetem a tűzben, “ l) A test pedig lelketlenül nem fáj, sem az élő lélek nélkül. Ha tehát a fájdalomtól helyesen vonhatnánk következtetést ahalálra, hogy azért történhetett a halál, mivel megtörténhetett a fájdalom inkább a lélekhez tartoznék a halál, melyet a fájdalom érzete inkább megillet. Minthogy pedig az, mi inkább tud szenvedni, nem halhat meg, mily jelentőségű leend az, ha hiszszük, miszerint a test azért, mert fájdalmakat fog szenvedni, egyszersmind meg is fog halni ? Mondják ugyan a platonicusok, miszerint a földi testek és a halandó tagok okai annak, hogy a lélek fél, óhajt, szenved és örül.

■) Luk. XVI, 24.