Szent Ágoston Isten városáról írt XXII. könyve III. kötet - 25. évfolyam (Pest, Boldini Róbert Könyvny.; Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1861)
XX. Könyv
271 A zsidóban nem olvassuk: „Jákob és Izrael“, hanem: „Az én szolgám“ s azáltal a hetven magyarázó figyelmeztetni akart, miként kelljen emezt érteni ; mert e szavak csak a szolgai alak miatt mondattak, melyben magát a Legfönségesebb megalázta, az ember nevet pedig annak jelelésére tették, kinek nemzetségéből a szolgai alakot magára vévé. Kapott ő Szent Lelket is, ki az evangélium tanúsága szerint galamb alakban jelent meg. ]) A nemzetek Ítéletét is kimondotta, mivel megjelentette előre a jövőt, mely a nemzetek előtt el volt rejtve. Szelídségével lármát nem ütött, és mégsem szűnt meg az igazságot ta- nítani.De nem hallatszott künn és most sem hallatszik szava ; mivel azok, kik az ő testétől azon kívül elszakítva vannak , nem neki engedelmeskednek ; sőt magokat az őt üldöző zsidókat, kik önállóságukat elveszítve tört nádhoz, és világosságukat elveszítve füstölgő bélhez hasonlíttat- tak, össze nem törte, el nem törlötte, sőt kegyelmezett nekik; mert még nem jött ítélni, hanem általok Ítéltetni. Igazságosan Ítélt valóban, mivel megmondá : hogy bűnhődni fognak, ha gonoszságukban állhatatosan megmaradnak. Fénylett a hegyen képe, és híre a világban mégsem zúzatott sem nem töretett össze, mivel sem magában sem egyházában, hogy létezni megszűnjék, nem engedett elleneinek. És azért nem történt, nem is fog történni, mit ellenségei mondottak . és mondanak : „Mikor hal meg és vesz el neve?“ 2) míg ítéletet nem tesz a földön! 3) — íme nyilvánossá lett, mit mint elrejtettet keresünk. Ez az utolsó Ítélet, melyet tenni fog a földön, midőn eljön az égből. Erről látjuk beteljesedve, mi itt utóljára mondatik : „És a nemzetek nevében reménylenek.“ — Ennélfogva, mit tagadni nem lehet, azt is kell, hogy higyük, mit gyalázatosán tagadnak. Mert ki reménylené, hogy azok is, kik még nem akarnak hinni Krisztusban, már mivelünk látnak, és mivel tagadni nem tudják, fogaikat csikorgatják és dühösködnek : mondom, ki reménylené, hogy a nemzetek Krisztus nevében hinni fognak, midőn megfogatott, megkötöztetett, megveretett, kigúnyoltatott, felfeszíttetett, midőn magok a tanítványok is lemondottak a reményről, *) Mát. III, 6. - Zsolt. XL, 6. - s) Izai. XLII, 4.
