Szent Ágoston Isten városáról írt XXII. könyve III. kötet - 25. évfolyam (Pest, Boldini Róbert Könyvny.; Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1861)
XIX. Könyv
195 küzdött szenvedélyek fölött sem lehet biztos nyugalommal örvendezni, hanem még a győzelem után is folytonos uralommal kell azokat elnyomni. Mindezen kisértetek közepette tehát, melyekről az írás röviden így szól : „ Viadal az ember élete e földön “ ’) ki élné át e földi életet úgy, hogy ne legyen szüksége fölkiáltani az Istenhez : „Bocsásd meg a mi vétkeinket“ hacsak a gőgös nem? Valóban nem nagy lélek az, de kevély és gőgös ; kinek méltán ellenáll a ki kegyelmet osztogat az alázatosoknak. Miért is írva van : „Isten a kevély eknek ellenölc áll, az alázatosoknak pedig nyújtja kegyelmét.“ 2) Mindezekben tehát igazság gyakoroltatik, hogy Isten az engedelmes embernek, a lélek a testnek, az ész pedig a szenvedélyeknek, ha ellenállának is, parancsoljon; majd legyőzvén, majd ellenállván azoknak, és hogy magától az Istentől kérjük az érdemek kegyelmét és a bűnök bocsánatát, valamint ugyancsak neki köszönjük a vett jótéteményeket. Azon végső békében pedig, melyre e földöni erényességünk irányzandó, s mely miatt ezt gyakoroljuk — miután halhatlanság és romlatlanság helyreálltával a természet minden szenvedélytől ment lesz, s misem fog ellenünk támadni, sem saját sem más részéről azon békében, mondom, nem leend szükség, hogy az ész a szenvedélyeknek, —minthogy ezek már akkor hiányoznak —, parancsoljon ; hanem majd parancsol Isten az embernek, a lélek pedig a testnek, s oly gyönyört s könnyűséget tapasztalandunk ott az engedelmességben, a mily boldogságot nyújt az élet s az uralkodás. És ez ott örök- kétartó lesz az egészben úgy, mint az egyesekben, és örök- kétartósága bizonyos leszen ; a miért is ezen boldogság békéje, vagy e béke boldogsága, a legfőbb jó leend. XXVIII. Minő sorsuk leend ez élet után a gonoszoknak ? Azoknak nyomorúságuk ellenben, kik nem tartoznak az Isten ezen városához, bizonyára vég nélküli leend, mely második halálnak is neveztetik ; mivel sem a lélekről nem ') Jób. VII. 1. — 2) Jak. IV, 6. és Pét. I. 1. V. 5. 13*
