Szent Ágoston Isten városáról írt XXII. könyve III. kötet - 25. évfolyam (Pest, Boldini Róbert Könyvny.; Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1861)
XIX. Könyv
196 mondhatni, hogy él, miután idegen leend azlstenneli élettől, sem a testről, miután az örökké tartó fájdalmaknak lesz alávetve. S ennélfogva azért leend keményebb ezen második halál, mivel a halállal be nem végződhetik. *) De mivel, miként a nyomor a boldogsággal, a halál az élettel, úgy látszik ellenkezni a háború a békével : méltán kérdezhetni, — miután a jók között magasztos és dicső béke honol — vájjon ellenkezőleg minő háborút lehessen érteni a roszak között. Azonban, ki ezt kérdezi, figyeljen, mi szokott a háborúban ártalmas és veszélyes lenni, s bizonyára nem fog egyebet tapasztalni, mint a dolgoknak egymás közötti ellenkezését s összeütközését. — Hol gondolható már most keményebb s keserűbb harc, mint a hol az akarat oly ellenkezésben van a szenvedélylyel és a szenvedély az akarattal, hogy az ily ellenségeskedések egymáson győzelmet aratni semmikép nem tudnak, és a hol úgy ösz- szeütközik magával a test természetével a fájdalomnak ereje, hogy egyik fél sem enged a másiknak ? Mert ez életben, midőn ezen összeütközés történik, vagy a fájdalom győz, és a fájdalom érzetét megszünteti a halál, vagy a természet győz, és a fájdalmat elhárítja az egészség. Az örökkévalóságban ellenben mind a fájdalom megmarad, hogy kínozzon, mind a természet föntartja magát, hogy érezzen ; miután mindkettő azért nem szűnik meg, hogy meg ne szűnjék a büntetés. Hogy a jók ezen sorsát megkívánjuk, a roszakét pedig kerüljük, és mivel ők kérdéses sorsukra Ítélet által jutottak el : a következő kötetben, Isten segélyével ezen ítéletről fogok értekezni. ') Tit. jel. Il, X, és XI.
