Szent Ágoston Isten városáról írt XXII. könyve III. kötet - 25. évfolyam (Pest, Boldini Róbert Könyvny.; Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1861)
XIX. Könyv
193 ten parancsold, helyesen semmi módon sem parancsol a lélek a testnek s az ész a szenvedélyeknek, mely sem az igaz Istent nem ismeri, sem pedig annak uralmát nem viseli, sőt a leggonoszabb daemonok megrontó hatalmának alá van rendelve ? Minélfogva azon erények, melyek birtokában látszik lenni, melyek által a test és szenvedélyeknek parancsol valaminek elnyerése vagy megtartása végett, ha nem irányozza azokat Istenre, maguk is inkább bűnök, mint erények lesznek. Mert jóllehet némelyek akkor igazaknak és becsületeseknek gondolják az erényeket, ha magokat és nem mást tűztek ki végcélul ; mind- azáltal még akkor is gőgösek és kevélyek, a miért is inkább bűnök-, mint erényeknek itélendők. Ugyanis miként nem testből, hanem a test fölött áll, mi neki boldog éltet ad, ha nem egyedül embert, hanem bárminő hatalmat, és mennyei erőt is. XXVI. Az Istentől távol élő nép békéjéről, melyet Isten népe az ájtatos- ságra használ, míg e világon zarándokol. Miként a lélek élete a testnek, úgy az ember boldog élete az Isten, kiről a héberek sz. iratai így szólnak : „Boldog a nép, kinek Istene Jehova.“ ’) Nyomorult tehát a nép, mely távol van ez Istentől. Szeret azonban ő is némi nem megvetendő békét, melyet azonban célul nem tűzött ki, minthogy érdekünkben fekszik; mert míg a két város együtt létez, mi is élünk Babylon békéjével, melyből úgy szabadúl meg Isten népe hit által, hogy azonközben e mellett zarándokol. Azért inté az apostol is az egyházat, hogy imádkozzék a királyok- és fölebbvalókért, hozzáadván és mondván: „ Hogy csendes és nyugodalmas istenfélő életet folytathassunk.“ 2) Jeremiás próféta is, midőn Isten régi népének jövendő fogságáról beszél, és Isten tekintélyének folytán fölhívja őket, hogy önkényt mennének Babylonba, minthogy ezáltal is a Mindenhatónak szolgálnának ; ugyanazon Babylonérti imádságra ') Zsolt. CXLIII, 15. — ’) Tim. I. 1. II, 2. — 13
