Szent Ágoston Isten városáról írt XXII. könyve III. kötet - 25. évfolyam (Pest, Boldini Róbert Könyvny.; Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1861)

XIX. Könyv

160 csupán a nyelvkülönbség miatt, érzelmeiket egymással nem közölhetik, mitsem használ a természet oly nagy ha­sonlata összeszoktatásukra ; úgyannyira, hogy az ember inkább társalog ebével, mint idegen emberrel. De hisz meg­történt, hogy valamely hatalmas állam nem csak leigázá a legyőzött népeket, hanem egyszersmind nyelvét is bé­kével rájuk erőszakolni törekedett, mire nézve nem csak nem hiányzott, sőt bősége volt a tolmácsnak. Ez igaz ; azonban mily sok és mily súlyos háború által jött ez lét­re? mily nagy emberöldöklés és mennyi embervérbe ke­rült? melynek megszűntével sem ért még véget az ezen bajból származott nyomor. Mert jóllehet nem hiányzottak, nem is hiányzanak ellenségek s külföldi néptörzsek, kik el­len folytonosan had viseltetett és viseltetik; mindazáltal még ártalmasabb hadakat szült — értve a társadalmi és polgári háborúkat — maga a birodalom terjedelme, me­lyek által sokkal sajnálatra méltóbban zaklattatik az em­beri nem, akár midőn tart a harc, a nyugalom helyreállí­tása végett, akár midőn félelem uralg, nehogy ismét föllá- zadjanak.Hae bajoknak sok és számos csapását,kemény és kegyetlen szükségeit,mint megérdemli, akarnám elbeszélni, — ámbár, mint e tárgy kívánja, képes nem vagyok —, melyik leend a hosszadalmas vitatásnak módja? De azt mondják, a bölcs jogos hadat visel. Mintha nem fájlalná sokkal inkább, ha meggondolja, hogy ő is ember, s a jogos háborúkat neki a szükség okozta; mert ha azok nem lennének jogosak, neki viselni nem kellene, s így a bölcsnek semmi háborúja nem lenne ; minthogy az ellenfél jogtalansága okozza a bölcsnek a háborút, mely jogtalanság bizonynyal fájdalmas az embernek, mivel em­beri , habár belőle semmi harci szükség nem származ­nék is. Bárki fontolgatja tehát ezen oly nagy, oly rettenetes, oly dühöngő bajokat, fájdalommal ismerje el a nyomorú­ságot. A ki pedig eme lelki bajokat minden lelki fájdalom nélkül szenvedi, vagy fontolgatja, s azért magát boldog­nak véli, bizonyára sokkal sajnálatra méltóbb, mivel el- veszté az emberi érzést is.

Next

/
Oldalképek
Tartalom