Szent Ágoston Isten városáról írt XXII. könyve II. kötet - 24. évfolyam (Pest, Boldini Róbert Könyvny.; Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1860)
X. Könyv
* — 38 — hisznek, sem lehet máshonnan boldog, mint a mienk ; és hogy ezen boldogság forrása, valamely világosság ; mely vele nem azonos, mely által alkottaték, s melytől értelmileg- fölvilágosítva, értelmileg világít. Hasonlatot is hoz fel azon testnélkűlieknél, az égi látható és nagytömegű testekről ; és ama forrást a naphoz, a lelket pedig a holdhoz hasonlítja. Mert ő azt véli, hogy a hold a naptól világosíttatik. Tehát e nagy platonieus azt módja : hogy az eszes lélek fölött, (mely inkább értelmesnek nevezhető, a mily tulajdonságunknak véli a halhatatlanok és boldogok lelkeit is, kik szerinte az égi hajlékok lakói,) nem áll más természet, mint az Istené; ki a világot, és magát a lelket is alkotá: és hogy magok ez égi szellemek sem bírják mástol a boldog életet, s az igazság értelmének világát, mint a ki azt nekünk is ajándékozza. Ez öszhang- zó az evangélium e szavaival : „ Való, egy ember, ki Istentől küldeték, kinek neve János volt ; ez bizonyság végett jelent meg, hogy bizonyságot tenne a világosságról, és így mindnyájan hinnének ö általa. Nem volt o a világosság, hanem neki kellett bizonyságot tenni a világosságról. Ama igaz világosság, mely minden embert megvilágosít e világba va- la jövendő.11 *) E különbség eléggé bizonyítja, hogy az eszes és értelmi lélek, a milyen Jánosban is volt, önmagának világossága nem lehet, hanem hogy az csak más, igazi világosságbani részesülés által világosíthat. Ezt maga János is megvallja, midőn róla bizonyságot tesz, mondván : „Mi mindnyájam az 6' teljes voltából vevénkA *) III. Az igaz isteni tiszteletről, melytől a platonicusok, ámbár a világ teremtőj ét elismerték, mégis eltértek; miután miad a jó, mind a rósz angyalokat isteni tisztelettel illették. I. Ez így lévén, ha a platonicusok, vagy bármily más hasonnézetűek, kik az Istent elismerték, őt dicsérték, neki hálát adtak, gondolataikban meg nem semmisültek, a népek törvényeinek okai voltak, és ezek hibái ellen ■) Sz. János. I. 6—9. — s) Sz. János. I. 16.
