Szent Ágoston Isten városáról írt XXII. könyve II. kötet - 24. évfolyam (Pest, Boldini Róbert Könyvny.; Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1860)
IX. Könyv
23 legfőbb alkotójáról, kit mi igaz Istennek mondunk, így nyilatkozott volna : „0 az egyedüli, kit az emberi nyelv szegénysége, bármily fönséggel szóljon is, csak megközelítőleg sem képes kifejezni; és alig volnának képesek a bölcsek, habár magokat lelkök egész erejével fölszabadítanák is a testtől, ezen Isten ismeretére jutni, mely néha a legvastagabb sötétségen át, villámgyorsasággal fel-feltűnő tiszta fényt áraszt.“ Ha tehát a mindenek fölött való legfóbb Istennek kimondhatlan ugyan, de fölfogható jelenléte, habár csak néha, és mint villámgyorsasággal fel- feltiinő fény vehető észre : mégis közel esik az a bölcsek elméjéhez ; ha ezek magokat tehetségűk szerint szabadítják föl a tettől, és őket nem tehetik tisztátalanokká; mert ugyan miért laknának ezen istenek oly magasan ? azért, hogy őket emberi érintkezés be ne mocskolja ? Mintha bizony más, mint azon légi testeket látni, melyeknek fénye a földet, a mennyire ez szükségli, megvilágítja, elégséges volna. Továbbá ha a csillagokat, melyeket mindannyi látható isteneknek monda, puszta nézés be nem mocskítja: akkor a daemonokat sem fertőzteti be az emberek szemlélése, habár közelről nézetnek is. Vagy talán azok, kiket a szemek be nem mocskítanak, emberi szavak által fertőztetnek meg, és a daemonokat azért tartják közbenjáróknak, hogy az emberek szavait nekik hírül vigyék, kiktől azért vannak oly távol, hogy tisztaságukat folytonosan megtarthassák? Mit mondjak már a többi érzékekről ? Szaglás által sem az istenek, ha jelen volnának, tisztátalanokká nem lehetnének ; de a jelenlevő daemonokat sem teheti tisztátalanokká az élő emberi testnek kipárolgása, ha őket annyi levágott áldozat bűze be nem mocskítja. Ha az ízlés műszerét tekintjük: nem kényszeiűti őket a halandóság szüksége, hogy az emberektől, éhség által ösztönöztetve, étkeket kérjenek. Az érintkezés, — hatalmukban van. Mert habár érintkezésük ellenkezőnek tűnik is föl a mondottakból, mégis mindaddig, ha akarják, társallcodhatnak az emberekkel ; hogy lássanak és láttassanak, hogy halljanak és hallassanak. De mi szükségük is volna az érintkezésre ? Ezt az emberek kívánni sem mernék, ha az istenek és jó daemonok szemlélését és be
