Szent Ágoston Isten városáról írt XXII. könyve II. kötet - 24. évfolyam (Pest, Boldini Róbert Könyvny.; Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1860)

IX. Könyv

és halhatatlanok : de a rósz angyalok már lehetnek ; mert azokkal együtt halhatatlanok, ezekkel pedig nyomornak. Ezekkel ellentétben van a jó közbenjáró, ki halhatatlanságuk és nyomoruk ellenében bizonyos idó're halandó is akart lenni, és örökkétartó boldogságában is megmaradhatott ; és így a halál megalázása s boldogságának jótékonysága által ezen kevély halhatatlanok és nyomora ártani kivánók hatalmát lerontá, undok uralmoktól pedig azokat, kiknek sziveit a hit megtisztító, nehogy őket nyomorra csábítsák, fölszabadító.

II. Milyen közbenjárót válaszszon tahát a halandó és nyomoré, ember, ki a halhatatlanok és boldogoktól igen távol esik, hogy a halhatatlanság és boldogság részese lehessen ? A mi a daemonok halhatatlanságában gyönyörködtethetne, — az nyomorú ; a mi Krisztus halandóságában meg’botránkoztathatna, — az már nincs. Ott az örökkévaló nyomortól kell tartani ; itt a haláltól nem kell félni, mert ez örök nem lehetett, a kedvelt boldogság pedig örökké tartó. A halhatatlan, de nyomoré. ugyanis azért lett közbenjáróvá, hogy senkit se engedjen a boldog halhatatlanságra átjutni, minthogy ennek akadálya, t. i. a nyomor, benne megmarad ; ellenben a halandó, de boldog a végből lett közbenjáróvá, hogy ezen halandóság után a megholtakat halhatatlanokká — mit föltámadása által önmagán bizonyított be — és a nyomoréakat boldogokká tegye, a milyen ö soha meg nem szűnt lenni. Más tehát a rósz közbenjáró, ki a barátokat egymástól elválasztja; és más a jó, ki az ellenségeket kiengeszteli. Es azért sok közbenjáró van, ki elválaszt; mert azon számos boldog csak az egy Istenbeni részesülés által nyeri boldogságát: a mely részesülés megfosztása miatt a gonosz angyalok nyomoré tömege, mely inkább akadályéi, mint segélyül szolgál a boldogság elnyerésében , még roppant számánál fogva is némileg gátolja elérni azon jót, melyre hogy eljuthassunk, egy, és nem több közbenjáróravalaszükség; és pedig csak arra, kinek részesülése által boldogok lehessünk, t. i. az Isten Igéjére, a mely nem lett, de általa mindenek lőnek. Azonban ő nem azért lett közbenjáróvá, mivel Ige; mert mint