Szent Ágoston Isten városáról írt XXII. könyve II. kötet - 24. évfolyam (Pest, Boldini Róbert Könyvny.; Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1860)

XV. Könyv

328 a mint ezen zarándokságban lehet) az Istentől parancsot kap, hogy bárkát építsen, melyben övéveivel, azaz : neje-, gyermekei- menyeivel és az állatokkal együtt, melyek vele Isten parancsából a bárkába mentek, megmenekedhessék a vízözön pusztító hullámaitól : minden kétely nélkül elő­képe e földi pályán zarándokló Isten városának, azaz, az egyháznak, mely azon fa által váltatott meg, melyen Jé­zus Krisztus, Isten és emberek közti közbenjáró függött. ’) Mert a bárka hossza magassága és szélessége közti arány az emberi test minőségéhez alkalmazvák ; minek igazolásául előre megjelentetett a Megváltó eljövetele az emberi- nemhez, mi csakugyan valósúlt. Az emberi test hossza tehát fejétől talpáig hatannyi, mint szélessége, t. i. egyik oldalától a másikig ; és tízannyi, mint magassága, értve a hát és a has közti átmérő nagyságát, épen mintha egy hanyatt, vagy arcra fekvő embert vennének mérték alá, hatannyit tenne hossza fejétől lábáig, mint jobb ol­dalától bal,vagy bal oldalától jobbig; és tízannyit, mint mily magas a földtől. Ezek szerint a bárka hossza három­száz , szélessége ötven, magassága harminc könyöknyire vétetett. Az oldalán nyitott ajtó pedig azon sebet jelké- pezé, melyet a fölfeszíttettnek oldalán lándzsával nyitot­tak ; *) ezen lépnek be a hozzámenők, minthogy innen áradtak szét azon szentségek, melyek által a hívők avat­tatnak föl. Az által pedig, hogy négyszögű fából lenni parancsoltatik, a szentek mindenfelől való állhatatos élte ábrázoltatik ; mert akármely oldalra fordítjuk is a négy­szöget, mozdulatlan marad. Es így több a bárka készíté­sénél elősorolt tárgy egyházi dolgokat jelképez. II. Azonban most azokat követnünk hosszas lenne, minthogy már azt tettük is azon műben, melyet Faustus manichaeus ellen szerkeszténk,3) ki tagadá, hogy a héber könyvek Krisztusról valamely jövendölést foglalnának magokban. Megtörténhetik azonban, hogy ezt nekünk, vagy akárkinek egy másik helyesebben adja elő ; mind­azonáltal a mondandók az általunk említett Isten váro­sára vonatkozzanak, mely e silány földi pályán, mint a ‘) Sz. Pál. Timoth. írt 1.1. II. 5. - 2) az. Jánoa XIX. 34. - ’) XII. k. 14 f.

Next

/
Oldalképek
Tartalom