Szent Ágoston Isten városáról írt XXII. könyve II. kötet - 24. évfolyam (Pest, Boldini Róbert Könyvny.; Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1860)

XV. Könyv

318

gyönyörnek értelmeztetik. Adám sarjának másik ága ellenben, mely Setlitől származik, Noéig a parancsokkal egyenlő tizes számba van foglalva. Mely számhoz Noénak három fia csatoltatik, kik közöl, midőn egyik a kegyelet útjáról eltért, kettőt az atya megáld, hogy így a gonosznak elvetésével, a két jámbornak pedig hozzáadásával a tizesszám tizenkettősre emeltessék, mely mind a pátriárkák, mind pedig az Apostolok számában megdi- csőíttetett a hetes szám egymássalszorzandórészei miatt: mert háromszor négy, vagy négyszer három : tizenkettő. Ezek így lévén, megfontolásra s megemlítésre méltónak találom, miként e két sarjadék, mely elkülönített nemzetségeiben két várost, a föld'fiait, meg az lijjászűlötteket jelenti, annyira összekeveredett és vegyült, hogy nyolc ember kivételével az egész emberi-nem megérdemelné vízözön általi eltörííltetését.

XXI.

Miként történt Enoch, Kain fia említésével az egész nemzetségnek a vízözönig való folytonos elbeszélése ; s Enos, Setli fia említésével az emberi állapot eredetére való visszatérés ?

Lássuk először is, miután az írás Kain nemzetségeit, s még előbb azt, t. i. Enochot, kinek nevére város építtetett , fölemlíté, miként vezettetnek a többiek azon határig, melyről szóltam, mígnem ezen egész nemzet utódaival együtt a vízözön eltörlé ; miközben azonban Enos, ') Sethnek egyik fia megemlítése után kitérőleg ez monda- tik: „Ez az emberi-nemnek följegyzése a napon, melyen Isten Adámot teremte, Isten hasonlatosságára teremte 'étet. Férfivé és asszonynyá teremti őket, és megáldd őket, és embernek nevezé őket teremtetésök napján.“ -’) Véleményem szerint azért van ez közbevetve, hogy innen megint Ádámtól kezdődjék az idők elsorolása, mit e könyv szerzője a földi városnál tenni nem akart, mintegy jeleid, hogy az olyan az Isten előtt, melynek ideje számba sem vétetik. De miért történik itt a visszatérés ezen ismétlésre,

) Mózs. 1. k. IV. 26. — !) ugyanott V. 12.