Szent Ágoston Isten városáról írt XXII. könyve II. kötet - 24. évfolyam (Pest, Boldini Róbert Könyvny.; Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1860)

XV. Könyv

319 miután Setli fut, ki Isten nevének segítségül hívásában bízott, *) fölemlíttetett, hacsak azért nem: mert így kellett előterjeszteni e két várost, melynek egyike gyilkos .által alakíttatván, gyilkosig tartott, s mivel Lámecli is bevallá két feleségének, hogy gyilkos : 2) másika pedig az által alakíttatott, ki Isten nevének segítségííl hívásában bízott ? Ugyanis az e világon vándorló Isten városának az az egész és főkötelessége e halandóságban, mi egy ember ál­tal, ki a meggyilkoltnak feltámadása által született, aján­landó vala. Mert ugyanazon egy ember az egész felső vá­ros egysége, mely még nincs ugyan betöltve, hanem ezen előrebocsátott jóslói előkép által betöltendő. Tehát Kain fiának, azaz, a birtok fiának (melynek, hacsak földinek nem ?) legyen azon földi városban neve, mely az ő nevé­re építtetett föl. Mert ezekről szól a zsoltár: „Segítségül fogják hívni neveiket e földön.“3) Miért is az fogja érni őket, mi más zsoltárban van írva: „Uram! a te városodban meg­semmisíted képeiket." *) De Setli. azaz, a feltámadás fia bíz­zék az Úr nevének segítségül hívásában. Mert azon em- berek társulatát jelképezi, mely azt mondja: rEn pedig mint gyiímölcshozó olajfa az isten házában híztam az Isten heg g elmében.116) De a hir és név hiú dicsőségét e földön ne keresse: „Mert boldog az ember , ki Isten nevében veti bizodalmát, és nem ügyel a, hiúságra, és hazug bolondságok­ra.11, ") E két városnak, — melynek egyike a világi javak­ban, másika pedig az isteni reményben bízik, mely Adám- ban nyílt meg, és rajta, mint a halandóság közös kapu­ján jött ki, hogy határozott, tulajdon és kellő célok felé Haladjon és terjedjen — fölemlítése után következik az idők számítása, mely közé más nemzetségek is vétetnek föl Adámtól ismételve, melynek kárhoztatott törzséből, mintegy méltán kárhozatnak adott tömegből Isten né­melyeket gyalázatul harag edényévé, másokat pedig tiszteletül irgalom edényére teremtett,7) azoknak meg­bocsátván, mit büntetésképen megérdemlettek ; emezek­nek pedig, a mivel nem tartozik, kegyelemképen adván, J) Mózs. 1. k. IV. 26. — 2) ugyanott 20. - 5) LI. 10. - «) XXXIX. 5. ') sz.- 3) Zsolt. XLVIII. 12. - *) LXXII. Pál rom. írt 1. IX. 22, 23.

Next

/
Oldalképek
Tartalom