Szent Ágoston Isten városáról írt XXII. könyve II. kötet - 24. évfolyam (Pest, Boldini Róbert Könyvny.; Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1860)
XV. Könyv
290 tői Krisztus, az emberi nyáj őre — kit Abel, a juhok pásztora jelképeze — megöletett, arról most, miután a képletben látnoki dolog rejlik, szólani nem akarok ; úgyis emlékszem, hogy szóltam valamit e felől Faustus mani- cheus ellenében. >) VIII. Mi okból alapított Kain mindjárt az emberi-nem eredetekor várost ? I. Most azon elbeszélést kell véleményem szerint a sz. irat hitele miatt védelmeznem, mely azt állítja, hogy egy ember akkor, midőn nem volt több négy, vagy inkább— miután a testvér testvérét megölé — három s) embernél, e földön várost alapított. E három ember vala: az első ember, mindenkinek atyja, Kain, és fia, Enoch, kinek nevét a város is viselé. De a kik ebben megütköznek, nem gondolják meg, hogy ezen sz. történet írójának nem kelle szükségkép minden akkor létezhető embert megnevezni, hanem csak azokat, kik e történet részesei voltak. Célja ugyanis ezen írónak, ki által a sz. Lélek működék, az volt, hogy egy bizonyos emberből származott nemzetségek sorozatán át Ábrahámhoz jőjön, és ennek magvából az Isten népéhez, mely a többi nemzetektől ’elkiilöníttetvén, mindazt, mi az örök birodalmú városról, annak királya- és alapítójáról, Krisztusról megtörténendő volt, lélekben előrelátván, előábrázolá és kinyilvánítá, a nélkül, hogy az emberek másik társaságáról, mely földi városnak mondatik, sem hallgattatnék el semmi, mit fölemlíteni szükséges, hogy így Isten városa az ellentétéhezi hasonlításban annál inkább kitűnjék. — Midőn tehát a sz. írás az első emberek éveinek számát is fölemlíti, s mindeniknél, akikről beszél, e szavakkal végződik : „Fiakat és leányokat nemzett, eddig és eddig élt, és meghalt :a 3) vájjon azért, hogy e fiakat és leányokat meg nem nevezi, nem kell-e értenünk, hogy annyi éven át, mennyit akkor ezen őskorban éltek, mennél több embert nemzhettek, kiknek tömegéből igen sok város alapíttathatott ? Azután meg az Istenhez tarto>) Lásd. XII. f. - g Mózs. I. k. IV. 17. - a) ugyanott V. 4, 5.
