Szent Ágoston Isten városáról írt XXII. könyve II. kötet - 24. évfolyam (Pest, Boldini Róbert Könyvny.; Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1860)

IX. Könyv

11

gök ellen a trójaiaknak segédkezet nyújtott, kit ugyanazon költő Venus, vagy Mars névvel említ; az isteneket azonban ily tettektől egészen tisztáknak állítja s mennyei lakhelyekbe emelé; továbbá megengedi, hogy ezen dae- monok kegyenceikért azok ellen, kiket gyűlöltek, egymásközt civódtak, s bevallja, hogy ezen esetben a költők az igazságtól nem ig-en eltérőleg beszéltek. Ezt ugyanis azokról mondották, kik saját bizonyítása szerint, a szívnek az emberekhez hasonló habozása s az elme tétovázása által a gondolatok minden hullámain keresztül hányatnak, hogy szeretetöket és gyűlöletöket nem az igazság, hanem a mint valamely nép vadászok- vagy kocsisokban hozzájok hasonló , részrehajlásuk szerint, némelyek iránt mások rovására gyakorolhassák. Mert úgy látszik, a fön- említett bölcs leginkább azon hiedelem eltávolításán szorgoskodott, hogy a költőktől megénekelt tettek nemadae- monok, hanem magok az istenek által vitettek végbe, kiknek neveit ők jogtalanúl amazokra alkalmazzák.

VIII.

Mint értelmezi a platonicus Apulejus az égi isteneket, a légi daemo- nokat és a földi embereket ?

Mit tán kevésbbé kell figyelembe vennünk, Apule- jusnak a daemonok ama meghatározását, — melybe bizonyára mindannyit belefoglalta — hogy azok nemre állatiak, kedélyre szenvedélyesek, lélekre eszesek, testre légiek, időre nézve pedig örökkévalók. Mely fölhozott öt jellegben semmit sem mondott, a miből kitűnnék, hogy a daemonok a jó emberekkel csak valamit is bírnak közösen , mi nem volna meg egyszersmind a roszakban is^ Mert magokat az embereket, — rólok mint legalsó s földi lényekről, az égi istenek előrebocsátott magyarázata után, egy kissé bővebben értekezvén; hogy így a két végső részt a legfelsőből és legalsóból előrebocsátva, harmadik helyen szólhasson az azok közt közép helyt foglaló daemonokról — ilykép határozza meg: „Az emberek, úgymond, kik észszel, beszélőtehetséggel, halhatatlan lélekkel, halandó tagokkal, könnyelmű és tétovázó kedély -