Szent Ágoston Isten városáról írt XXII. könyve II. kötet - 24. évfolyam (Pest, Boldini Róbert Könyvny.; Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1860)
XIV. Könyv
244 éreztetik), akként értendő, hogy ezen indulatok nélkül, melyek észelleniek, és az elmét megzavarják, éljünk : akkor az igen jó, s leginkább óhajtandó volna ; de még ez sem tartozik a jelen élethez. Mert nem bármely ember, hanem leginkább a jámborok, igazak és szentek szava ez: „Ha azt mondjuk: hogy nincsen vétkünk, minmagunkat megcsaljuk , és az igaznak ellenne mondunk.11 ') így tehát ezen „ánádeia1-nak akkor volna helye, midőn az emberben nincsen vétek. Jelenleg pedig bűntény nélkül elég jól élünk: ki pedig azt véli, hogy bűn nélkül él, nem azt cselekszi, hogy bűne ne legyen, hanem, hogy bocsánatot ne nyerjen. Továbbá, ha „áa;rá#sía“-nak az neveztetik, midó'n a lelket szenvedély semmikép nem érheti, ki ne Ítélné ezen esztelenséget minden véteknél roszabbnak? Nem képtelenül mondható tehát, hogy tökéletes boldogság félelem és szomorúság nélkül csak a jövó'ben leend; hogy pedig ott öröm és szeretet nem leend, azt egyedül az igazságtól tökéletesen elzárt mondhatja. Ha pedig „anád-eia.“-nak az vétetik, midó'n semminemű félelem nem rettent, sem fájdalom nem aggaszt, akkor az, ha helyesen, vagyis Isten szerint akarunk élni, ez életben kerülendő; a jobblétben pedig, mely örökkétartónak igértetik, épen remény- lendó'. V. Mert azon félelem, melyről János Apostol mondja : „Félelemnek nincsen helye a szeretetben ; mert a tökéletes szeretet kirekeszti a félelmet, gyötrelemmel lévén Összekötve a félelem. A ki tehát fél, még nem tökéletes a szeretetben:112) nem olynemtí félelem, milyen vala Pál Apostolé, midőn félt, nehogy a korinthiaiak a kigyó álnoksága által elcsábíttassanak ; mert ilynemű félelemmel sír a szeretet, sőt kizárólag csak ez: de olynemű ezen félelem, mely nincs a szeretetben, melyről maga Pál Apostol mondja : „Mert nem vettétek a szolgaságnak lelkét ismét a félelemre.113) Ezen tiszta és örökkétartó félelem pedig, — mert máskép miként értethetnék — hogy századokon és századokon át megmarad ? nem olyan, mely visszarettentsen a rosztól, a mi megtörténhetik, hanem, mely meg- *) *) Sz. János 1.1.1. 8. — J) IV. 18. — 3) sz. Pál rom. írt 1. VIII. 15.
