Szent Ágoston Isten városáról írt XXII. könyve II. kötet - 24. évfolyam (Pest, Boldini Róbert Könyvny.; Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1860)
XIV. Könyv
243 tok és szenvedélyek véteknek nevezendú'k, egedjük meg, hogy azok, melyek valódi vétkek, erénynek hivassanak. De mintán az indulatok a józan észt követik, ki merné őket betegség- vagy vétkes szenvedélyeknek nevezni, ha ott használtatnak, ahol kell? A miért is maga az Ur emberi alakot vevén magára, jóllehet tökéletesen ment vala minden bűntől, mégis használta azokat ott, hol használan- dóknak vélte. Mert őbenne, ki igaz emberi lélekkel bírt, az emberi indalat sem volt hamis. Mivel azonban ezek az üdviratban mondatnak felőle, t. i. hogy a zsidók szive vakságán megszomorkodott ; ’) hogy mondotta volna : Örülök ti miattatok, hogy higyjetek)112) hogy feltámasztván Lázárt halottaiból, sirt ; hogy szenvedése elköze- ledtével lelke szomorú volt, bizonyára hamisan nem mondatnak. Azonban ő ezen indulatokat üdvünk eszközlése végett, midőn akará, úgy vévé föl emberi leikébe, valamint emberré lön, midőn akará. IV. Következőleg meg kell vallani, mivelhogy helyesek és Isten szerintiek ezen szenvedélyeink : e jelen, nem pedig a jövő élethez — melyet reményiünk — tartoznak, és ezeknek gyakran akaratlanul is hódolunk. E szerint néha, ha nem is vétkes kívánságból, hanem dicsérendő szeretet által indíttatunk, akaratunk ellenére is sírunk. Mi tehát azokat pz emberi állapot gyarlóságából bírjuk; de nem így az Ur Jézus, kinek gyöngesége is hatalmától származott. De midőn ez élet gyarlóságait viseljük, ép akkor nem élünk helyesen, ha azokat (t.i. az indulatokat) tökéletesen nélkülözzük. Ugyanis az Apostol is korholja és feddi azokat, kiket idulatnélkiilieknek mondott.3) Feddi őket a sz. zsoltár is, mondván: „Együtt- száncikodókra várék, de nincsenek.“4) Mert miként a világi tudósok közöl is egy bizonyos érzé és mondá : „Soha fájdalmat nem érezni e nyomorúság helyén, nagy áldozat nélkül, lehetetlen , t. i. a lélek tompasága és a test érzéketlensége nélkül.“ A miért is, ha az, mi görögül, .áná ágiadnak hivatik, latinál pedig, ha lehető volna, szenvtelen- ségnek neveztetnék (miután a lelken, nem pedig a testen *) Sz. Márk III. 5. — 2) sz. János XI. 15. — 3) sz. Pál rom. írt 1. I. 31. —*) Zsolt. LXVIII. 21.
