Szent Ágoston Isten városáról írt XXII. könyve II. kötet - 24. évfolyam (Pest, Boldini Róbert Könyvny.; Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1860)

XIV. Könyv

229

ugyanazon Apostol e romlandó testet tárgyalván, melyről kevéssel előbb mondá: „Ha mindjárt a mi külső emberünk hanyatlik isf') alább így szól: „Tudjuk, hogyha földi házunknak hajléka elbomol, Istentől vagyon épületünk, nem kézzel fölállított házunk, hanem örökkétartó lakásunk mennyben. Azért sóhajtozunk is, mivelhogy kívánkozunk a mi mennyei házunkkal öltözet gyanánt körülvétetni-, ha t.i. testünkbe felöltözve, és nem test nélkül az átváltozáskor találtatnánk. Mert mi, kik e testnek hajlékában vagyunk,különféle terheink miatt fohászkodunk ugyan, de azért nem testünkből kivetköztetni, hanem arra más újat felöltem kívánnánk , hogy a halandóság csak elnyclessék az élettől.“ 2) Megnehezít tehát bennünket a romlandó test, de tudván azt is, hogy e megnehezítésnek oka nem a test természetében és lényegében, hanem annak megromlásában áll. nem akarunk testünkből kivetköztetni, hanem annak halhatatlanságával felöltöztetni. Ez ugyan akkor is test marad, de mivel romlandó nem leszen, nem terhel. ,,A romlandó test tehát most megnehezíti a lelket, és a gondolatokkal teljes elmét e földi lakás lenyomja.“ 3) Mindazonáltal hibában vannak, kik azt vélik, hogy a léleknek minden roszasága a testből származott.

II. Mert noha Virgil Plato véleményét látszik e kitűnő versekben magyarázni, mondván :

E magvak gyúlékonyak és mennyből eredének,

Mennyire a bár ártalmatlan testek, a földi S romlandó tagok el nem nyomják őket egészen;

és mind amaz igen ismeretes négy lelki felháborodást; a vágyat, félelmet, örömet, szomorúságot, mind minden bűnnek és véteknek forrását a testből származtatván, hozzáteszi és mondja:

ím ez okért félnek, vágynak , bánkódnak, örülnek,

És nem néznek az égre sötét üregekbe bezártan:4)

mégis máskép áll ez a mi hitünk szerint. Minthogy a test

') Sz. Pál kor. írt 2 1. IV. 16. — *) ugyanott V. 1—4. — *) Bölcs. k. IX. 15.

— *) Virg. Aeneis VI. 730.