Szent Ágoston Isten városáról írt XXII. könyve II. kötet - 24. évfolyam (Pest, Boldini Róbert Könyvny.; Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1860)

IX. Könyv

volna, hogy ijedtségét arca elhalványodásával is elárulja. Mindazonáltal azon megrázkódtatást is elviselhette, s egyszersmind elméjében ama változhatlan véleményt is megtarthatta: hogy azon élet és test épsége, melyek elvesztésével őt a dühöngő vész fenyegeté, nem olyan javak, melyek azokat, kikben megvannak, jókká tehetnék, mint ezt az ig’azság teszi. — Azon állításukat pedig, hogy azokat nem javaknak, hanem kényelmeknek kell nevezni, inkább szóvitának, mint komoly kutatásnak kell tartani. Mert mit használ, ha azokat illőbben javaknak vagy kényelemnek nevezzük is, ha a stoicus csak úgy, mint a peripateticus mégis fél s remeg, nehogy azoktól meg'fosztassék, minthogy azokat egyenlőképen becsülik ? S valóban mindkét felekezetbeliek azt állítják, hogyha ezen javak vagy kényelmek veszélyeztetésével valamely igazság vagy bűntényre kényszeríttetnének s azokat máskép vissza nem tarthatnák — készebbek a test természetének ép és sértetlen föntartására szükségeseket elveszteni , mint olyasmit elkövetni, mi által az igazság megsértetnék. így tehát a lélek, hol e vélemény megszilárdult, ily fölháborodásokat, hamindjárt azok a kedély alsóbb részeinél is történnek, magában az ész ellen túlsúlyt gyakorolni nemcsak, hogy nem engedé, de mi több, ő uralg azok fölött, s azokba való be nem egyezése, hanem inkább ellenállása által az erény országát megerősíti. Ilyennek festi Virgil is Aeneast, mondván:

Hasztalanúl foly a köny, kőszívét hajtni lehetlen. *)

V.

A szenvek, melyek a keresztény lélekre hatnak, nem vezetnek bűnre, hanem erényben nyilvánulnak.

Nem szükséges jelenleg hosszasan s pontosan kimutatni , mit tanít a sz. irás, a keresztény tudományosság eme tárháza, az említett szenvekről. Mert magát a lelket Istennek veti alá, hogy azt kormányozza, segítse, a szenveket pedig az észnek, hogy azokat így mérsékelje

>) Aen. IV. 449.