Szent Ágoston Isten városáról írt XXII. könyve II. kötet - 24. évfolyam (Pest, Boldini Róbert Könyvny.; Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1860)
IX. Könyv
8 és fékezze, hogy az igazságnak hasznára váljanak. Végre tanításunkban nem annyira az kérdeztetik, vájjon az ájtatos kedély haragszik-e, mint inkább az, hogy miért haragszik; sem, hogy szomorkodik-e, hanem, miért szo- morkodik; sem pedig, vájjon fél-e, de miért fél. Mert nem tudom, ki dorgálhatja meg józanul a bűnöst, ki a- zért haragszik, hogy megjobbúljon ; a kín miatti szomor- kodót, hogy szabaduljon, vagy a veszélyben forgó félénket, hogy el ne veszszen. Mert a stoicusok szokása a könyörületességet is roszalni. Mennyire erényesebb lett volna ama stoicus, ha embert szabadító könyörűletes- ségtó'l, nem pedig a hajótörés félelmétől indíttatott volna! Sokkal jobban, emberségesebben és az ájtatosság érzelmeihez illőbben szólott Cicero, midőn Caesar dicséretében ezeket mondja: „Erényei közt egy sem annyira csodálatos és kedves, mint a könyörűletesség.“ És mi a kö- nyörűletesség, hanem részvét, mely másnak szerencsétlenségekor szivünkben támad s melynél fogva, ha lehetséges , segélyadásra ösztönöztetünk ? Ezen ösztön azonban az észnek engedelmeskedik, ha a könyörűletesség az igazság sértetlen hagyása mellett gyakoroltatik, akár nyilváníttatik az a szüköldödő fölsegélésében, akár a bűnbánónak adott bocsánatban. Ezt Cicero, a kitűnő szónok, kétségkívül erénynek nevezé, mit a stoicusok a bűnök közé sorozni nem átallották, kik, mint Epictetus, a stoikusok legjelesbike, e tanban legtekintélyesebb Zeno és Chrysippus elve után írt könyvében tanítja, a szen- veket a bölcsnél is megengedik, noha őt minden hibától mentnek szeretnék tartani. Honnan következik, hogy azokat hibának nem tartják, ha ezek égy történnek a bölcsnél, hogy az ész erénye és magának az észnek ellenében semmit sem tehetnek, és ugyan e véleményben vannak a peripateticusok, de még a platonicusok és magok a stoicusok is, csakhogy, mint Tullius mondja, a szóvita soká kínozza már a görögöket, kik inkább a perlekedést kívánják, mint az igazságot. De még méltán kérdezhetni, vájjon e jelen élet gyarlóságához tartozik-e ilynemű indulatokat minden jó kötelesség mellett is érezni ? a szent angyalok harag nélkül büntetik azokat, kiI
