Szent Ágoston Isten városáról írt XXII. könyve II. kötet - 24. évfolyam (Pest, Boldini Róbert Könyvny.; Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1860)
IX. Könyv
6 Zeno- s Chrysippusnak, a stoicusok fejedelmeinek elveivel megeg-yeznek, megírvák. A. Gellius e könyvben olvasá, hogy a stoicusok a lélek bizonyos tüneményeit tanították, melyeket ők képzelődéseknek neveznek, de hogy mindezek vájjon, és mikor ötlenek eszökbe, hatalmukban nincs ; minthogy azonban iszonyú s rettentő eseményekből származnak, kell, hogy még a bölcsnek lelkét is megingassák, annyira, hogy némikép vagy megborzadjon, vagy elszomorodjék, mivel ily szenvedélyek a lélek és az ész szavát megelőzik, de mindazáltal azért a lélekben még a rosznak gondolata sem történik, s azokat sem nem helyeslik, sem bele nem egyeznek. Mert ezen állításuk szerint , az ember hatalmában áll, és a bölcs s tudatlan kedélye közt az a különbség van, hogy ezé ugyanazon szenvedélyeknek hódol, s azokba beleegyez ; a bölcsé ellenben , jóllehet azokat szükségkép érzi, mindazáltal azokra nézve, miket észszerűen kivánnia vagy kerülnie kell, ig'az s állandó véleménye mellett tántoríthatlanúl megmarad. A miket a Gellius Epictetus könyvében olvasott, megemlítvén , hogy azokat a kérdezett a stoicusok elvei szerint, mondotta, s állította: ime tehát tehetségem szerint, ha nem is oly folyékonyan, mint ő, de mindenesetre rövidebben , és így, hiszem, értelmesben előadtam. III. Ha tehát a dolog így van, akkor a stoicusok s egyéb bölcseknek a szenvedélyek és kedélyi fölháborodá- sok felőli véleményét illetőleg a különbség vagy épen semmi, vagy csak igen csekély ; mert mindkét rész ugyanazt védi, t. i. hogy a bölcs esze és akarata az ezek fölötti uralmat föntartja. S aztán a stoicusok azért állítják , hogy azok a bölcsben nihcsenek meg, mert bölcse- ségét, mely által természetesen egyedül bölcs, ábrándokkal el nem homályosítják, s vétekkel meg nem rontják. De a bölcs kedélyében a bölcseség derültsége mellett is megtörténnek azok miatt, miket kényelmek- vagy kényelmetlenségeknek neveznek, bárha ezeket javak — vagy roszaknak mondani vonakodnak. Mert bizonyára, ha ama bölcs azon dolgokat, mint az életet, a test épségét, melyeket hajótörés által elveszthetőknek- tudott, semmire sem becsüli, úgy e veszélyt annyira nem rettegte
