Szent Ágoston Isten városáról írt XXII. könyve II. kötet - 24. évfolyam (Pest, Boldini Róbert Könyvny.; Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1860)
IX. Könyv
3 hanyagolni, nehogy valaki azt vélje, miszerint neki a jó daemonokat kell igénybe venni, és ezek által azután mint. közbenjárók által, midőn az istenekkel, — kikről azt hiszi, hogy mind jók, — a halál után hozzájok juthatás végett kiengesztelődni kiván és törekszik, gonosz szellemű csalárdságuk által behálóztatván s megcsalatván az igaz Istentől, kivel, kiben és ki által az emberi, vagyis eszes és értelmes lélek egyedül boldog, messze eltérjen. .Ili Miket tulajdonít Apulejus a daemonoknak, kiktől jóllehet az észt nem tagadja meg, még sem mutat föl bennök semmi erényt. Miben áll tehát a jó és rósz daemonok közötti különbség ? Mert a platonicus Apulejus ezekről általánosan értekezvén és légnemű testeikről oly sokat beszélvén, hallgat leikök erényeiről, melyekkel a jók ékesítvék. Néma hallgatással megy tehát át a boldogság tényezőjén, de a nyomor jelét nem hagyhatta szó nélkül ; mert bevallja, hogy lelkűknek, mélyre nézve eszeseknek állttá őket, nemcsak hogy annyi ereje nincs, xnelylyel a kedély észellenes indulatainak ellenállanának, hanem még vészes szenvedélyek által is ide s tova hányatnak. E tárgyat illető szavai ugyanis ezek: „Aköltők, úgymond, és pedig az igazságtól ig’en eltérőleg, a daemonok ezen osztályából szokják a némely embereket gyűlölő, másokat pedig szerető isteneket koholni, kik ezeket boldogokká teszik és fölemelik, azok boldogságának ellenben gá- tot vetnek és nyomják őket. így tehát ők is éreznek kö- nyörűletet és haragot, gyötrelmet és örömet, ki vannak téve az emberi kedély minden változásának, hasonló szívérzetek nyugtalanságai között s a különféle gondolatok hullámaitól ide s tova hányatnak.“ Mely zavarok és rohamok azonban az égi istenek nyugalmától mind távol vannak. Iiagynak-e főn valami kétséget ezen szavak, melyekkel mondja, hogy nem a lelkek valamely alsóbb része, hanem a daemonok elméje, mely által ők is az eszes állatok közé tartoznak, a szenvedélyek viharaitól, mint egv dühöngő tenger háboríttatik föl '? úgy hogy a
