Szent Ágoston Isten városáról írt XXII. könyve I. kötet - 23. évfolyam (Pest, Boldini Róbert Könyvny.; Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1859)

II. Könyv

72 ban adatik eld, hanem Isten szózataként mintegy az ég- bdl hangzik alá. És mégis köztársaságuknak a fényűzés és fösvény­ség, vad s undok erkölcsök miatt, még Krisztus eljöve­tele előtt, legroszabbá korcsosodását nem tulajdonítják isteneiknek; ellenben sanyargattatásuk okát, melyet dölyfösségök és kényök ez időiben tűrni kényteleníteték, zúgolódva a keresztény hitre hárítják, melynek az igaz és jámbor erkölcsökről szóló parancsait, ha hallanák és követnék : „A földnek királyai és minden népek, a feje­delmek és a földnek minden bírái, az ifjak és szüzek, a vének a fiatalokkal együtt“ *), minden érettkoruak s mindkét nemiek és adószedők és katonák —• kikhez ke­resztelő sz. János intézte beszédjét — : akkor a köztársaság mind a jelen élet virányait diszesítené boldogságával, mind az örök élet polcára emelkednék föl, hogy ott legboldo­gabban országoljon. De mivel az egyik hallgat rá, a má­sik ismét megveti, és többen inkább az álnokúl hízelkedő véteknek, mint az erény üdvös szigorának barátai: a ke­resztényeknek ha a szükség ágy kívánja, tűrniök kell még a leggonoszabb és leggyalázatosabb köztársaságot is, legyenek bár királyok, fejedelmek, birák, katonák, tartományfőnökök, gazdagok, szegények, szabadok, vagy mind a két nemi szolgák; és e békettirés által is az an­gyaloknak ama legszentebb és legfölségesebb lakában, a mennyei országban, hol Isten akarata a törvény, ma­goknak legfényesebb helyet kell szerezniük. XX. Mily boldogságban kívánnak élni és mily erkölcsi állapot után áhítoz­nak , kik a keresztény hit időszakát vádolják. Azonban az isteneknek ilyféle imádói s tisztelői, kik örvendenek, hogy isteneiket a vétekben és aljasságban is követik, semmit sem törődnek avval, hogy a köztár­saság leggonoszabbá és leggyalázatosabbá ne fajuljon. Csak álljon, mondják, csak virágozzék, legyen nagy hadserege által hatalmas, és diadalai által dicső, vagy a ') 11, Zsolt. CXLV1II, 12.

Next

/
Oldalképek
Tartalom