Szent Ágoston Isten városáról írt XXII. könyve I. kötet - 23. évfolyam (Pest, Boldini Róbert Könyvny.; Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1859)

II. Könyv

73

mi még nagyobb boldogság, nyugodjék a béke ölében. Mi gondunk nekünk egyébre ? sőt azon kell épen leginkább lennünk, hogy vagyonúnkat folyton szaporíthassuk, hogy ez a mindennapi pazarlásokra szolgáljon, elég legyen, s általa minden hatalmasabb elnyomhassa a gyöngébbeket. Engedelmeskedjenek a dúsaknak az ügyefc- gyottak, hogy jól lakhassanak, és pártfogásaik alatt nyugalmas lomhaságban élhessenek, a gazdagok a szegényeket jobbágyságra és gőgjük szolgálatára használják.

A nép ne a haszna fölött tanakodókat, hanem a hiú gyönyörök osztogatóit magasztalja. Semmi terhes nepa- rancsoltassék, semmi tisztátalan ne tiltassék. A király ne törődjék azon, mily jók, a kik fölött uralkodik; hanem, mennyire vannak hatalma alá vetve. A tartományok királyaiknak, nem mint erkölcsi kormányzóiknak, hanem mint anyagi javuk fölött uralkodóknak, s élveik eszközlőinek szolgáljanak, s azok iránt nem őszinte tisztelettel , hanem szolgai félelemmel viseltessenek. A törvény inkább arra ügyeljen, mily kárt tesz valaki más szőlejében, mint életében. A biró elébe csak az idéztessék, ki másnak akarata ellen annak javában kárt okoz ; egyébiránt sajátjával s bármily máséval, ha ennek ura beléegyezik, tegyen kiki, mi neki tetszik. Számosán legyenek a nyilvános buja személyek, mindazokért, kik velők élni akarnak, mind pedig főleg azokért, kik magok részére tartani nem képesek. Építtessenek nagy s fényes házak, tartassanak pompás vendégségek, kinek hol tetszik s lehet, éjjel nappal játszók, igyék, okád- jék, tobzódjék. Mindenfelől a tánc lármája harsogjon; a játékszín a nemtelen öröménekek zajától visszhangozzék, a legvadabb s legundokabb bujaság minden nemében áradozzon. Az nyilvános ellenségnek tekintessék, kinek e boldogság nem tetszik, a ki pedig ezt változtatni vagy eltörölni megkísértené, attól a szabad nép fordítsa el füleit, azt űzze el lakhelyéből, irtsa ki az élők sorából. Azok tartassanak valódi isteneknek, kik e gyönyörűséget a népnek megszerzik, és a megszerzettet föntartják. Ezek a nép által kedvök szerint tiszteltessenek, követeljenek bár oly játékokat, minőket akarnak, minőket imádóikkal, vagy imádóiktól megnyerni képesek : csak azt