Szent Ágoston Isten városáról írt XXII. könyve I. kötet - 23. évfolyam (Pest, Boldini Róbert Könyvny.; Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1859)
II. Könyv
7! ezek nem csak Krisztusnak testbeni ittléte és tanítása, hanem még szüztőli születése előtt történtek. Midőn tehát ezen eleinte talán tűrhető, de Karthago földulása után elviselhetlenné s rettentővé vált erkölcsi feslettséget nem merik isteneiknek tulajdonítani, kik ravasz álnoksággal oly véleményeket hitettek el az emberekkel : melyektől azon romlottság szükségképen sarjadozik: miért tulajdonítják a jelen bajokat Krisztusnak, ki üdvösséges tanításában tiltja a hamis és csalárd istenek imádását, s isteni tekintélyével az embereknek ezen ártalmas és undok vágyait gyűlölvén s kárhoztatván, családját az ezen gonoszban senyvedő s hanyatló világtól lassanként mindenütt elválasztja ; hogy abból örökké tartandó és nem a hiúság tetszése, hanem az igazság Ítélete szerint, dicső várost alkosson? XIX. A romai köztársaság elfajulásáról, minekelütle Krisztus az istenek imádását kiirtotta volna. íme a romai köztársaság (nem én vagyok első, ki ezt említem, tulajdon íróik, kikből mindezt pénzért tanultam , Krisztus eljövetelénél sokkal előbb, mondták) a legszebb- és legjóbból, leggonoszabbá s leggyalázatosabbá lassanként fajúit. íme Krisztus eljövetele előtt Karthágónak lerontása után őseiknek erkölcsei már nem lassanként mint azelőtt, hanem a ragadó folyam sebességével hanyatlottak ; az ifjúság a fényűzés és fukarság által egészen megromlott! Olvassák csak nekünk törvényeiket, melyeket az istenek adtak a romai népnek a fényűzés és fukarság ellen. Ha már azt, mi tiszta és szemérmes el is hallgatták, legalább arra ne ösztönözték volna a népet, mi undok és förtelmes, és erre ne szereztek volna veszedelmes tekintélyt hamis istenségük által. — Olvassák a mi erkölcsi törvényeinket prófétáinkban, a szent evangeliomban, az apostolok cselekedeteiben és leveleiben, hol a fösvénység és fényűzés ellen annyi felséges és isteni tanítás, az ezeknek elfogadására egybegyűlt népnek, nem a civakodó bölcsek zajongó modorú-
