Szent Ágoston Isten városáról írt XXII. könyve I. kötet - 23. évfolyam (Pest, Boldini Róbert Könyvny.; Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1859)

II. Könyv

70

csak a rettegés volt az oka; mert tartottak a háborútól, melyet az országból és a városból kiűzött Tarquinius király a hetruskokkal szövetkezve, a romaiak ellen viselt. Figyelemre méltó, mit ezután mond : „Továbbá, folytatja, a patríciusok rabigával nyomorgatták a népet, életök és büntetésök fölött királyi kénynyel végeztek, földjeikről elűzték, és magok vitték a kormányt a többi tudatlanok rovására. Ezen kegyetlenséggel és főkép uzsorával terhelt köznép, minthogy a szünetnélküli hadakban az adót, és egyszersmind a katonáskodást is neki kellett viselnie, fegyveresen szállotta meg a szent aventini hegyet, s ekkor szerezte magának a népszószólókat s egyéb jogokat. Mind a két fél civakodásainak s egyenetlenségeinek a második puni háború vetett véget.“ Kitetszik tehát, milyenek voltak a királyok kiűzetése után csak rövid idomulva is a romaiak, kikről az írja : hogy „nálok a jog nemkevésbbé alapúit a természeten, mint a törvényeken.“

II. Ha már ilyen azon időszak is, melyben legvirágzóbbnak , legjobbnak hiresztelték a romai köztársaságot, mit mondjunk vagy gondoljunk a későbbi t. i. a Karthago lerontása utáni időszakról, midőn, hogy ugyanazon történetiró szavaival éljek, lassanként megváltozott, és a legvirágzóbb-s legjobból, leggonoszabbá s leggyalázatosabbá fajúit ? Hogyan ecseteli és miként írja le röviden Sallustius ez időszakot, történetében olvasható, hol megmutatja a békés nyugalom okozta rút erkölcstelenséget, miké]) követték fokozatosan utoljára a polgárháborúk. „Ezen időtől fog’va, mint mondja, őseiknek erkölcsei már nem lassanként, mint azelőtt, hanem a ragadó folyam módjára sebességgel hanyatlottak romlásnak : az ifjúságot a fényűzés és fukarság annyira elszédítette, hogy méltán mondhatni : csak azért születtek, hogy sem magok ne bírhassanak vagyont, sem azt másoknál ne tűrjék.“ Hosszasabban szól ezután Sallustius Sylla gaztetteiről és a köztársaság egyéb ocsmányságáról, miben más írók is megegyeznek, jóllehet ékesszólását távolról sem közelítik meg.

III. Látod úgy hiszem, s fontolóra vevén, kiki átláthatja, hova sülyesztette a leggonoszabb erkölcsök özöne ezen államot mennyei királyunk eljövetele előtt; mert