Szent Ágoston Isten városáról írt XXII. könyve I. kötet - 23. évfolyam (Pest, Boldini Róbert Könyvny.; Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1859)

II. Könyv

II. KÖNYV.

Hol, miután a sanyarúkról értekezett, melyeket a romaiak Krisztus előtt, tehát a hamis istenek tiszteletének virágzásakor szenvedtek, megmutatja: miszerint nemhogy isteneik által szabadultak volna meg a romlott erkőlcsok- s vétkektől, melyeket pedig vagy egyedüli, vagy legfőbb bajoknak kell tartanunk, hanem épen isteneik miatt fetrengtek ezekben.------.............- “

I.

A mértékről, melyet a vitatkozásokban szükséges tartani.

Ha a világos igazságnak a gyarló emberi természet útjában nem állana ; hanem gyöngeségét az üdvös tanításnak mint gyógyszernek alájavetné, míg a hitteljes imája által kieszközölt isteni malaszt e gyarlóságából ki nem vetkezteti: akkor nem nagy munkájokba kerülne azok-’ nak, kik helyesen éreznek s érzelmeiket elég világosan kifejtik, bármely hibás véleményt is megcáfolni. Napjainkban azonban, midőn súlyosabb és veszélyesebb ama lelki betegség, melynélfogva (tévelybe ejtve vagy vakságuk által, minek következtében a nyilvánvalókat sem látják, vagy pedig konok makacsságuk által, mely okozza, hogy igazságnak a látottakat sem fogadják el,) döre fonákságaikat mint magát az észt és nyilt igazságot védelmezik : napjainkban, mondom, szükséges a különben

4