Szent Ágoston Isten városáról írt XXII. könyve I. kötet - 23. évfolyam (Pest, Boldini Róbert Könyvny.; Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1859)
I. Könyv
35 neitőllegyőzetve inkább akart alattok szolgaságban élni, mint ettől magát öngyilkosság által megszabadítani. 0, tehát türelmes volt ; megtartotta türelmét a kartliagóiak uralma alatt, s állhatatosságát a romaiak iránti szereteté- ben ; elleneitől sem ragadván el legyőzött testét, lionfiai- tól sem győzhetlen lelkét. Hogy magát meggyilkolni nem akarta, azt nem az élet iránti szerétéiből tette ; mit bebizonyított azzal, hogy Ígéretes esküje szerint minden habozás nélkül tért azon ellenséghez vissza, melynek többet ártotta tanácsban szóval, mint fegyverrel a harcban. E dicső megvetője tehát ez életnek, midőn készebb volt kegyetlen ellenségeitől bármily halálos büntetés által kivégeztetni, mintsem magát meggyilkolni, az öngyilkosságot kétség kívül nagy bűnnek tartotta. A romaiak minden dicséretes és erényekkel tündöklő férfiaik közöl nem hozhatnak fel jelesbet ennél, kit a szerencse sem rontott meg, mert nagyszerű győzelmei között igen szegény maradt; a szerencsétlenség sem tört meg, mert a kegyetlen halálra rettenhetlen kedélylyel tért vissza. Ha tehát a nagy és kitűnő férfiak, a földi hazának védői, s jóllehet a hamis isteneknek nem ál, hanem igaz tisztelői, és az eskünek is leghűségesebb megtartói, kik a legyőzött ellenséget hadi szokás és jog szerint kivégezhették, az ellenség által legyőzetve magokat kivégezni nem akarták, s habár a halált legkevésbbé sem rettegték, mégis inkább tűrték a győzteseknek magok fölötti uralmát, mintsem magokat megölték volna: mennyivel inkább kell a keresztényeknek az egy igaz Isten tisztelőinek s az égi honba vágyódóknak e bűntől magokat megtartóz- tatniok, ha őket az isteni gondviselés kisértés vagy javítás végett egy időre az ellenségnek alájaveti: minthogy őket ezen alacsony helyzetben nem hagyja el a Magasságbeli, ki érettök legmélyebb alázatossággal e világra jött; főleg miután a keresztényeket semmi katonai hatalomvagy hadi jog nem kötelezi a már legyőzött ellenség megölésére sem. Micsoda kárhozatos tévely tehát az, hogy az ember magát megölje, vagy mivel az ellenség rajta bűnt követett el, vagy hogy ezt ne követhessen, holott még a vétkes vagy vétkezendő ellenséget sem szabad megölnie?
