Szent Ágoston Isten városáról írt XXII. könyve I. kötet - 23. évfolyam (Pest, Boldini Róbert Könyvny.; Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1859)

I. Könyv

XVI.

Vájjon a fogságban levő talán szent szüzeken is akaratjuk ellneére elkövetett inegfertöztetés elrabolhatta-e lelki tisztaságukat?

Nagv bűntényt gondolnak szemökre lobbantam a keresztényeknek, midőn fogságuk nagyításán kívül azt mondják: bogy nem csak eljegyzett szüzek, hanem némely apácák is megfertőztettek! — Midőn e tárgyról értekezem, nem a hit és ájtatosság sem az erény, mely tisztaságnak mondatik : hanem vitánk szenved megszorítást a szemérem és ész határai között. Nem is annyira szándékom itt az ellenfélnek válaszolni, mint inkább sorsosimat vigasztalni. Mindenek előtt bizonyos és el vitázliatlan, hogy az erény*melynek követése teszi a jó életet, a lélekben székel, és innét osztja parancsait a test tagjainak ; továbbá, hogy a testet szentté a szent akarat teszi, mely ha törhetlenííl és állhatatosan megmarad, akármit tegyen más a mi testünkkel vagy testünkben, mit tulajdon bűn nélkül elkerülni nem lehet, annak bűnsúlya a kényszert szenvedőre nem nehezül. De minthogy másnak testében nemcsak fájdalmas sértést, hanem egyszersmind bujaságot is lehet elkövetni; az ily tettek habár a törhetlen lélekkel megőrzött tisztaságtól nem fosztanak is meg, de szégyennel és abbéli félelemmel töltenek el, hogy azt ne higyjék, mikép az akarat bele- egyeztével történt az, mi talán a test gyönyörérzete nélkül nem is történhetett.

XVII.

A büntetés vagy gyalázat félelme miatt elkövetett szándékos gyilkosságról.

Ki nem bocsátana meg tehát azoknak, kik, nehogy ilyesmit szenvedjenek, magokat megölték? a ki vétkül róná fel azoknak, kik, nehogy vétkes tettök által mások bűneit tetézzék, magokat megölni nem akarták, maga vétkeznék az okosság ellen. Mert ha senkinek sem szabad magán hatalomból mást, még bűnöst sem, életétől megfosztani, ha erre törvény által nincs följogosítva: bizonyára az is gyilkos, ki önmagát fosztja meg életétől, s