Szent Ágoston Isten városáról írt XXII. könyve I. kötet - 23. évfolyam (Pest, Boldini Róbert Könyvny.; Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1859)

I. Könyv

isteneit megszűnt tisztelni, midőn az azokat buzgón tisztelő is, milyen Regulus vala, ily szerencsétlen lehetett ? Hacsak talán valaki a legvilágosb igazságnak oly csodálatos vaksággal nem szegül ellene, hogy azt merészelné állítani: miszerint az egész város, ha az isteneket tiszteli, nem lehet a szerencsétlenség martaléka, egyes személy lehet; mert az istenek hatalma inkább alkalmas sokak, mint egyesek bol- dogítására.De nem áll-e a többség ily egyes személyekből ?

II. Ha pedig azt mondják hogy M. Regulus fogságában azon testi kinok közt is lelki erényénél fogva boldog lehetett, akkor én azt mondom : hódoljunk inkább azon igaz erénynek, mely a várost boldogíthatja ; mert a várost is csak az teszi boldoggá, mi az embert, nem lévén a város sem egyéb mint egyes emberek egyesült sokasága. Még most nem akarom vitatni, mily erénynyel tündöklött Regulus, hanem megelégszem azon vallomással, melyet e legdicsőbb példánál ellenfeleink kénytelenek tenni, hogy t. i. az isteneket nem a testi, vagy más külső javakért kell tisztelni, mivel Regulus inkább akarta mindezeket nélkülözni, mint az isteneket, kikre esküdött, megbántani. De mit tegyünk azokkal, kik dicsekszenek ugyan ily polgárral. de attól mégis félnek, hogy városuk ilyen legyen. Ha pedig nem félnek, úgy vallják meg, hogy a milyen csapás érte Regulust, olyan érheti városukat is, habár ép oly szorgosan tisztelték is az isteneket ; és szűnjenek meg a kereszténységá korszakot rágalmakkal illetni. De minthogy azon keresztényekről támadt a szó, kik fogságra hur- coltattak; mindazok, kik ezért szemtelenül, és esztelenül gúnyolják a legüdvösb vallást, a következőkre hallgassanak és figyeljenek, és amennyire nem vált szégyenökre az isteneknek, hogy legbuzgóbb tisztelőjük, ki esküjének szentségét miattok megtartotta, egyetlen honából, minthogy egy másikkal nem bírt, fogságra hurcoltatva az ellenség kezében újonnan föltalált kínzások közt hosz- szas halállal múljék ki ; annyival kevésbbé rágalmazhatják a keresztény vallást, mivel ennek követői fogságot szenvednek, mert ezek különben is ama fönlétező haza után vágyakodván rendíthetlen bizalommal, saját hónukban is jövevényeknek tartották magokat.1)

>) Pét. ii, n.