Szent Ágoston Isten városáról írt XXII. könyve I. kötet - 23. évfolyam (Pest, Boldini Róbert Könyvny.; Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1859)
I. Könyv
22 megszegte volna. Marcus Attilius a romai nép fővezére volt ez. Midőn Regulus a karthagóiaknál fogva tartatnék, s ezek inkább saját elfogott honijaikat akarák a romaiaktól visszaváltani, mint ezeket fogságban tartani : a csere kieszközlésére őt küldék követeikkel Romába azon esküvel erősített föltétel alatt: hogy ismét vissza tér Karthágóba, ha akaratjokat végre nem hajthatná. Romába érkezvén, a tanácsnak ellenkezőt javasolt, mert nem tartá a romai köztársaságra nézve hasznosnak a foglyok fölcserélését. E javallat után nem kénytették őt társai az ellenséghez visz- szatérni, de ő önkényt teljesíté azt, mit esküvel fogadott. Visszatérvén pedig, ezek őt újonnan kigondolt, s borzasztó kínzásokkal végzék ki. Ugyanis egy szűk, s minden részről szegekkelkivert faszekrénybe zárták,melyben állni volt kénytelen, s egy részre sem hajolhatott a nélkül: hogy iszonyú kínokat nem szenvedne; s így őrizték őt, míg végre meghalt. Valóban dicséretre méltó az ily nagy szerencsétlenségnél is nagyobb erény. Pedig ő az istenekre esküdött, kiknek tisztelete ha eltiltatik, a közvélemény szerint ők sújtják ily csapásokkal az emberi nemzetet. Ha tehát azon istenek, kiket ez élet boldoggá- tétele végett imádtak, az igazán esküvőt ily kínokkal akarták büntetni, vagy engedték bűnhődni : mit tehettek még a hamisan esküvőnek, midőn méginkább felbőszülnek V De miért nem fejezem be inkább okoskodásomat mindkét esetre nézve? — Annyira tisztelte ő az isteneket, hogy esküje szentségének megtartása miatt sem hazájában megmaradni, sem máshová költözni nem akart, hanem legkegyetlenebb elleneihez visszatérni épen nem habozott. Ida ő ezt az életre nézve, melyet oly borzasztó halállal végzett, hasznosnak vélte, nagyon csalatkozott. Ugyanis példájával bizonyítá be, hogy az istenek tiszteletéből e földi boldogságra nézve semmi haszon sem háramlik ; mert ő, bár az istenek tisztelője volt, meggyőzetvén fogságba hurcoltatott, és mert nem akart mást tenni, mint amit az istenekre esküjével fogadott, új, hallatlan s fölötte borzasztó halállal lakolt. Ha pedig az istenek tiszteletének jutalmát a sirontuli boldogságban találhatni föl, miért rágalmazzák annyira a kereszténységi korszakot, mintha azért szenvedte volna Roma e csapásokat : mert
