Szent Ágoston Isten városáról írt XXII. könyve I. kötet - 23. évfolyam (Pest, Boldini Róbert Könyvny.; Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1859)
VIII. Könyv
314 II. A bölcsészek két neméről az itáliaiak-, és joniaiakról, cs ezeknek szerzőiről. A görög tudományosság ugyanis, mely nyelv a többi nemzetek nyelvénél műveltebbnek tartatik, a bölcsészek két nemét mutatja föl, az itáliait, Italia azonrészén, mely hajdan uagy Görögországnak neveztetett, és a jó- niait, azon területen, mely ma is Göröghon nevet visel. Az itáliainak szerzője samiumi Pythagoras volt, kitol, mint mondják, maga a bölcsészet neve is származott,mert míg azelőtt, kik dicséretes életmódjok által másokat felűlnnilni látszottak, bölcseknek hivattak, ez állapota felül kérdeztetvén, magát bölcsésznek (philosophus) azaz a bölcseség tanulmányozójának és kedvelőjének nevezte, miután magát, bölcsnek vallani kevélységnek tartá. — A joniai nemnek feje jmdig miletbusi Thales, az úgynevezett hét bölcs egyike volt. A többi hat csak életmódjok, és néhány helyes életszabály által tűnt ki, Thales azonban, hogy követőkre is tegyen szert, a dolgok természetét vizsgálgatta, és értekezéseit összeirta, mi által nagy hírre kapott; leginkább azért csodáitatott, mert csillagászi számítás által x) a nap- és holdfogyatkozást meg tudta jövendölni. — Mindennek dacára mégis a vizet tartotta a dolgok létokának, és ebbő'l származtatja a világ minden elemeit, magát a világot és a mi csak ebben létezik. És e mű létrehozásában, melyet oly csodálatosnak látunk, az istenségnek semmit sem tulajdonít. — Ezután következett tanítványa Anaximander, ki a dolgok természetéről e véleményt megváltoztatta; ugyanis nem egy létokot állított, mint Thales a vizet, hanem minden egyes dolognak saját létokot tulajdonított, és azt hitte, hogy ezen egyes létokok végtelenek, és hogy ezekből származnak a megszámlálhatlan világok és azokban foglalt dolgok, melyek majd eloszlanak, majd ismét újra származnak, újra alkottatnak, a szerint tudniillik a mint azok hosszabb vagy rövidebb életűek a nélkül, hogy e művekben az istenségnek ő is csak legCic. de divinat. I. 49.
