Szent Ágoston Isten városáról írt XXII. könyve I. kötet - 23. évfolyam (Pest, Boldini Róbert Könyvny.; Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1859)
VII. Könyv
303 ezek szerint lön, annyit azonban mégis mondok, hogy Varro a válogatott istenekröli könyvében az említett három istent, kik mindent magokba foglalnak, szemei elöl téveszti, az égnek tulajdonítván a hím, a földnek a nőistene- ket, s ezek közé sorozván Minervát is, kit már elébb az ég fölé emelt. Továbbá Neptun a himisten a tenger uralmát bírja, jóllehet csakugyan inkább a földhöz mint az éghez tartozik. Végre Dis atya görögül TLloviuv mindkettejök fivére, földi istenek közé számíttatik és a föld felszinén uralkodott, míg neje Proserpina az alvilágban székel. Miért akarja isteneiket az égre, istennőiket pedig a földre szorítani? Mi alapos, mi megállapított, mi józan s mi határozott van tehát e világban ? Tehát azon Tellus az istennők feje vagyis dicső anyja, kit az önfertőzők, tagcsonkítók, és a magokat megférfiatlanítók undok őrjöngésökkel vesznek körül. Miért mondatik az istenek fejének Janus az istennőkének pedig Tellus ? valamint a tévely nem engedi hogy Janust egyfejünek higyjék, úgy másrészt az őrjöngés szolgál akadályul, hogy a papok épesziiek legyenek. Miért iparkodnak mindezt hasztalanul a világról magyarázni ? Mi ha sikeríílne is, egy vallásos ember sem fogná a világot igaz Isten gyanánt tisztelni, de ők még erre is képtelenek, mint erről a nyilt igazság senkit sem hagy kétkedni. Számítsák inkább ezeket a holtak, és leggonoszabb daemonok közé, legalább vége szakad a vitatkozásnak. XXIX. Mindazt, mit a romaiak istentanából a természetbúvárok a világról és ennek részeiről magyaráznak, az egy igaz Istenre kellett volna visszavinniök. Könnyű ugyanis megmutatni, hogy minden, mit ezek természeti okokból a világra vonatkoztatnak, a szentségtörés minden félelme nélkül inkább az igaz Istennek a világ teremtőjének, minden test és lélek alkotójának tulajdonítható. Mi az Istent tiszteljük és nem az eget és földet, mely két részből a világ áll ; sem a minden élő lényben elömlő lelket vagy lelkeket; hanem
