Szent Ágoston Isten városáról írt XXII. könyve I. kötet - 23. évfolyam (Pest, Boldini Róbert Könyvny.; Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1859)
VII. Könyv
301 változtatni, semmi mást nem veszek észre, mint a mit a csupán mulékony földi és bár látliatlan, de mégis változó művek sorába kell számítani, mi semmi esetre sem az igaz Isten. Ez, lia legalább a vallásossággal Összeférő értelmezésekkel történnék, sajnos volna ugyan, hogy általok nem az igaz Isten ismertetik, és liirdettetik, mindazonáltal némileg mégis gondoskodni kellene, hogy ily iszonyatosságok se ne történjenek, se ne parancsoltassanak. Most azonban, mintán már igaz Isten gyanánt, kinek lel- künkbeni honolása tesz minket egyedül boldogokká, akár a testet, akár a lelket tisztelni tilos: mennyivel nagyobb istentelenség ezeket úgy tisztelni, hogy az által a tiszte- lettevöknek se teste, se lelke üdvben vagy emberi méltóságban ne részesüljön? Ennélfogva ha a világ valamely eleme vagy valamelyalkotott bár nem tisztátalan és rósz szellem az igaz Istent illető templom-, pap-, vagy áldozattal tiszteltetik, nem azért vétek ez, mert vétkesek az eszközök melyekkel tisztelik, hanem mivel ezen eszközök olyanok, minőkkel egyedül azt szabad tisztelni, kit ilyen tisztelet és szolgálat illet. Ha pedig valaki dőre és rémséges bálványok, embergyilkoló áldozatok, a férfiszem éremtag megkoszorúzása, bérérti fajtalankodás, tagcsonkítás, férfiat- lanítás, anyaméh felajánlása, bujálkodó játékok ünnepélye által törekszik az igaz Istent azaz minden szellem és anyag teremtőjét tisztelni, nem azért vétkezik, mintha nem kellene azt tisztelni kit tisztel, hanem mivel azt nem úgy tiszteli, mint kell tisztelni. A ki pedig hasonló, vagyis gyalázatos és vétkes eszközökkel és nem az igaz Istent, azaz nem a szellem és anyag alkotóját tiszteli, hanem valamely, jóllehet nem hibás, teremtményt, legyen az bár szellem vagy anyag, vagy mindkettő egyszersmind , kettős vétket követ el az Isten ellen, részint mert helyette mást tisztel, részint mert oly eszközökkel tiszteli őt, minőkkel sem öt nem szabad tisztelni, sem mást. Hogy mit, vagy kiket tiszteltek, homályos volna, hacsak saját történelmük nem tanúsítaná, hogy azokat , miknek iszonyuságát