Szent Ágoston Isten városáról írt XXII. könyve I. kötet - 23. évfolyam (Pest, Boldini Róbert Könyvny.; Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1859)
I. Könyv
16 sokkal inkább örültek azon javaknak, melyeket szives adakozással helyeztek biztosságba : mint szomorkodtak gyors elvesztésén azoknak, melyeket csak aggályokközt bírtak. Csakis az veszhet el a földöntúlit biztosítani rös- teltünk az égben. Mindazok, kik az Úr tanácsát elfoga- dák : „Ne gyűjt Retek magatoknak kincset a földön, hol a moly és rozsda megemészti, s a tolvajok kiássák és ellopják, hanem gyűjtsetek magatoknak kincset a mennyben hová a tolvaj nem közelit, s hol a moly nem emészt ; mert a hol a kincsed, ott van szived is“ x), a viszontagságok idején tapasztalhatták, mily jól cselekvének, midőn a legiga- zabb tanácsadónak, kincsökleghívebb s légyőzhetlen őrének szavait meg nem vetették. Ugyanis ha sokan azért örültek, hogy kincseiket odatevék, hová esetlegesen nem nyomult az ellenség; mennyivel bizonyosabban és bátrabban örűlhetének azok, kik isteni intés következtében oda rejték, hová semmiképen nem férhetett? Azért Paulin, nolai püspök a dúsgazdagból lett önkénytes szegény és nagy szent, midőn a barbárok őt fogva tartván, Nolát pusztítanák, így fohászkodott az Istenhez : „Ne engedd Uram, hogy arany vagy ezüstért kínoztassam ! hiszen Te tudod, hol van mindenem !“ Ott vala ugyanis mindene, hol őt kincset gyűjteni az Úr tanítá, ki e baleseteket is megjövendölte. S így a kik az Úr tanítását, hogy hol, s mikép kelljen kincset gytíjteniök, elfogadták, még földi kincseikben sem károsultak akkor, midőn a barbárok mindent vadul dúltak föl ; a kik pedig el nem fogadásán később bánkódtak, ha a tapasztalást megelőző bölcs tanácsra nem hajtottak: mint kelljen ezen kincsekkel élni, a bekövetkezett tapasztalásból értették meg. III. De némely jó keresztények is kinoztattak, hogy adnák elő javaikat. Ezek, ha valóban jók voltak kincsö- ket sem elő nem adhatták, sem el nem veszthették. Ha pedig inkább akartak kinokat szenvedni mint kincseiket felfödözni, már nem valának jók. Ezeket, kik annyit szenvedtek az aranyért, meg kellett volna inteni, mennyit kellene tűrniök Krisztusért, hogy őt tanulják inkább szedetni, ki az érte szenvedőket örök boldogsággal gazda- gítja, nem pedig az aranyt és ezüstöt, melyért kinoztatni ) Máté VI, 19-21.
