Szent Ágoston Isten városáról írt XXII. könyve I. kötet - 23. évfolyam (Pest, Boldini Róbert Könyvny.; Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1859)

V. Könyv

196

mesterséges módon — mely azonban nem is létezik —- megszemlélt életmutatók volnának.

VIII.

Azokról, kik néma csillagok állását, hanem az Isten akaratától függő okok összeköttetését nevezik végzetnek.

Azokkal pedig, kik nem a csillagok akkori helyzetét midőn valami fogantatik, születik, vagy kezdődik, Iranern az okok összefüggését, és sorozatát, mely által minden leendő történik, nevezik végzetnek,— nem kell sokat vesződnünk, s a vitát nyújtanunk, minthogy ezek magát az okok sorozatát, és a köztök létező összefüggést a legfőbb Isten akarata-, és hatalmának tulajdonítják, kiről igen jól s a legigazabban hiszik, hagy mindent tud, mielőtt történnék, és hagy semmit sem hogy rendezetlenül, kitől származnak minden hatalmasságok, jóllehet nem ő tőle vannak azoknak akaratai. Hogy pedig különösen a legfőbb Isten akaratát, kinek győzhetlen hatalma mindenen uralkodik, nevezik ők végzetnek így bizonyul be. Annaeus Senecának, ha nem csalódom, ily versei vannak :

Főatya s a magas ég fejedelme, vezess a hová csak Tetszik, késlekedés helye nincs nálam s soha nem lesz.

Nem habozok, ha parancsolsz, sőt sóhajtva követlek,

Bár tiltod ; s mint rósz tűröm, mit mint jó tehetek meg.

Végzet akarva vezet vele, és nem akarva tovább von.

Igen világosan nevezi az utolsó versben végzetnek azt, mit előbb a legfőbb atya akaratának mondott, melynek hódolni késznek nyilatkozik, hogy inkább akarva vezettessék, mint nem akarva vonassák ; minthogy a Végzet akarva vezet vele, és nem akarva tovább von?

Ezen mondattal hason értelműek Homer azon versei is, melyeket Cicero így fordított latinra :

Tales sunt hominum mentes, quali pater ipse Jupiter auctiferas lustravit lumine terras.

E kérdésben ugyan nem nagy tekintélylyel bírna a költő mondata : de mivel állítása szerint Homernek ezen verseit a stoicusok szokják felhozni a végzet erejének