Munkálatok a pesti növendékpapság magyar egyházirodalmi iskolájától - 22. évfolyam (Pest, Beimel J. és Kozma Vazul, 1858)
Sz. Ambrus milánói püspök az egyháziak kötelmeiről irt III. könyve - Első könyv
64 őrizkednünk kell, hogy a lélek szerfölötti izgalmai az észt ki ne zárják, hanem az ész szavára figyeljünk : úgy a beszédben is meg kell tartanunk ezen törvényt, nehogy haragra, vagy gyülölségre gerjedjünk, s nehogy kívánságaink és gyávaságunk tanujeleit adjuk. 100. Beszéljünk tehát leginkább a sz. iratokról. Mert miről is kell inkább beszélnünk, hanem a jó magaviseletről, a törvények megtartásáról, s a fegyelem megőrzéséről? Beszédünket észszerűen kezdjük, és kellőleg végezzük. Az unalmas beszéd ugyanis haragra gerjeszt. Mily illetlen, ha a társalgás, mely különben a kegyelem öregbedé- sét szokta előidézni, okot ad a megbántásra ! 101. A hittan, az önmegtartóztatás, az igazság fölötti vitatkozásról, és a szorgalomrai intésről szóló tárgyalásunk ne legyen mindig egy; hanem az olvasás közben kínálkozó alkalmat azonnal ragadjuk meg, s tehetségünk szerint folytassuk ; ne legyen továbbá sem igen hosszú, sem rögtön félbenszakított, nehogy vagy unalmat szüljön, vagy röstséget, és gondatlanságot áruljon el. A beszéd legyen mindenkor tiszta, egyszerű, világos ; érthető , nem áholt, ékesség, hanem szívélyesség tegye hatályos- és nyomóssá. XXIII. A tréfákat, habár néha tisztesek az egyházi férfiaknak kerülniök kell, kiknek beszédük tiszta és egyszerű legyen. 102. Ezenkívül a világi férfiak számos — véleményem szerint itt elhagyható — szabályokat állítottak föl a beszéd milyenségéről, nem különben a tréfálkodás módjáról. Azonban noha a tréfák néha tisztesek, és kellemesek is, mégis az egyház fegyelmével össze nem férnek ; mert miként használhatjuk a tréfákat, melyekről a sz. irás említést sem tesz? 103. Még az elbeszélésekben is őrizkednünk kell, nehogy azok komoly hivatásunk tekintélyén csorbát ejtsenek. „Jaj nektek, kik ne ve 11 e k, m e r t s i r n i fogtok“ *)! mondja az Úr; és mi nevettető tárgyakat hajháLuk. 6, 21.
