Munkálatok a pesti növendékpapság magyar egyházirodalmi iskolájától - 22. évfolyam (Pest, Beimel J. és Kozma Vazul, 1858)
Sz. Ambrus milánói püspök az egyháziak kötelmeiről irt III. könyve - Első könyv
- 40 \ görögül : ^Tol .Tgittet vfnoç 6 Qeog tv -táv 3). És az apostol mondja : „Azokat beszéld, melyek illenek a tiszta vallás tudományához“2); s másutt : „M ért illendő vala: hogy Az, ki által és kiért mindenek lettek, minekutána sok fiai a dicsőségbe bevezettetének, az ő üdvösségük szerzőjét a szenvedés által dicsőítenék meg“3). 31. Váljon Panaetius, vagy Aristoteles, ki szinte értekezett a kötelességről, régibbek-e mint Dávid, midőn maga Pythágorás is, ki Szokratesnél korábbinak tartatik, Dávid látnokot utánzá tanítványinak a hallgatás törvényét szabván ? De ő úgy tévé azt, hogy öt éven át a beszéd használatát tanítvány inak eltiltaná ; Dávid pedig nem hogy a természet ajándokát kisebbítené, hanem hogy a beszédbeni óvatosságra ébresztene. Pythágorás, hogy nem szólva beszélni tanítana; Dávid pedig, hogy beszélve tanuljunk helyesebben szólni. Hogyan is lehet tudomány gyakorlat, vagy előmenetel használat nélkül ? — 32. Ki a hadtudományt akarja sajátjává tenni, naponként gyakorolja magát a fegyverforgatásban, s mintegy a csatára fölkészült eleve próbálja a harcolást, s mint az őt megtámadó ellenségre rohan ; és az ijjazásra erőt és ügyességet megszerzendő majd saját karjainak erejét kisérti meg, majd ismét az elleniéi ütéseit szemes vigyázattal kerüli ki. Ki tengeri-hajó kormányzásában, vagy az evezésben jártasságot akar szerezni, előbb folyamon tesz kísérletet. Kik ének-szépség vagy hang-kellemrevágynak, tokonként zengedezve képezik hangjukat. Kik testi erő, vagy szabályos vívás által babért óhajtanak a küzdtéren, naponkénti gyakorlat által edzik tagjaikat, szilárdítják kitartásukat, s így fáradtsággal szoktatják magukat. 33. Erre tanít maga a természet a kisdedekben, kik előbb egyes hangokban tesznek kísérletet, hogy beszélni tanúljanak. A hang tehát mintegy képzője és gyakordája a szónak. így tehát, kik magukévá akarják tenni a beszéd-óvatosságot, ne tagadják meg azt, mi a természeté, s mi az őrizeté gyakorolják, hogy kik az őrhelyen léteznek, D 64. Zsolt. 2. — 2) Tit. 2, 1. — 3) Zsid. 2, 10.
