Munkálatok a pesti növendékpapság magyar egyházirodalmi iskolájától - 22. évfolyam (Pest, Beimel J. és Kozma Vazul, 1858)
Sz. Ambrus milánói püspök életrajza
20 arra, midőn sokakat a nőtlen papok és szerpapok közöl is, kiknek osztályrészük Isten, bemocskolt e bűn, úgy, hogy még ők is pénz után törnek. És jaj nekem nyomorultnak, mert még a világ végsorsa sem indít minket arra, hogy a rabság ily súlyos, egész a pokol mélyébe rántó igáját lerázni törekedjünk, s hogy szerezzünk magunknak barátokat az igazságtalan kincsből, kik befogadjanak bennünket az örök hajlékba. Ellenben boldog az, ki valahára szétszakgatva a bilincseket, s elvetve az ilyféle uralom jármát, fölfogja, és sziklához csapja kisdedeit; azaz minden kisérteteit Krisztushoz veri, ki az apostol szerint szikla, mely mindent, mi hozzá ütődik, összezúz, ő maga sérthet- len maradván, s büntetésre méltónak sem Ítélvén azt, ki rajta toré össze gonosz méhének korcs fajzatát, sőt ártatlannak tartja, elannyira, hogy ő bizton elmondhatja magáról : „Az Uraz én osztályrészem“15); mert ki e világon semmivel sem bir, annak Krisztus az osztályrésze, és ki megveti a kicsinységeket, sokat nyer, azonfelül még az örök életet is birandja. 42. Kevés nappal lebetegedése előtt, midőn a 43-dik zsoltárt toliam alá mondaná, szemem láttára fejét paizs alakban kis tűz fogá körűi, s lassankint száján át, mint házába a lakó, belé szállt; ez után arca olyan lett, mint a hó, később pedig ismét visszanyeré előbbi alakját. E tünemény alatt mintegy megmerevedtem bámulatomban, s nem tudtam utána irai, mit toliam alá mondott, mig csak a látvány meg nem szűnt; említé ugyanis, hogy ez a szent irásbizonyságának megerősítésére szolgált, mit én szüntelen megőrzék szivemben. E nap véget vetett az utánirás- nak s még a zsoltárt sem tudá elvégezni. Én pedig a látottakat tiszteletreméltó Kasztus szerpapnak, s foliigye- lőmnek tüstént elbeszéltem ; mire ő megtelve Isten kegyelmével, figyelmeztete az Apostolok cselekedetére, miszerint e tünemény a sz. Lélek megszállását ábrázoló. 43. Még jóval előbb Stilikó, az akkori kormányzó szolgája, — ki azelőtt ördögtől zaklattatván, most már egészséges állapotában ura ajánlatára, kinek hir szerint 119. Zsolt. 57. V.
