Munkálatok a pesti növendékpapság magyar egyházirodalmi iskolájától - 22. évfolyam (Pest, Beimel J. és Kozma Vazul, 1858)
Magyarföldi pálmaágak, vagyis magyr hitbajnokok ismertetése
26 Záradékul nem hagyhatjuk említlenül az egyszerű remeteszerzetest, kinek drága életvilágát épen a hajnali zsolozsma közepén oltották el a kibérelt gyilkos kezek — Ki nem ismer a szerencsétlenben Alvincy Györgybi- bornokra, a magyar szerzet ezen legnagyobb büszkeségére, a pálos fenyvesek legmagasbikára, kinek egyszerű remete csuklyája alatt oly forróan dobogott a szív vallásáért s hazájáért? Csak azok, kik mélyebben nem bosátkozánake nagy férfiú terveinek rejtekébe, csak azok dobják rá a követ : mig a belebb nyomulók tisztelettel hajolnak meg előtte. A hazát és vallást is meg akará e nemzetnek menteni : e kettős láng tölté be keblét, ez vezeté őt minden lépten, ha mindjárt ingadozóknak is tűnnek fel ezek az első pillanatra: e lángnak lön áldozatává a rajta ejtett 65 seb által. Mindazáltal a mily gyalázatos ép oly méltatlan meggyilkoltatása által még alig ha növelé a pálos pálmaágak kö- tegét: azért életrajza nem tartozik ide; csak még e szavakat legyen szabad ide igtatnunk halála felől: „A nemes és érdemdús férfiú megboszulására Isten nem sokára epekórt, háborút és eretnekséget engede meg. Míg fráter György élt: Magyarországon egy vallás uralga, a katholika, az eretnekségek útja el vala zárva: de elhunytával a nemzet nem csak felekezetek reszakadozék, hanem a legnagyobb sanyaruságba esett : ugyanazok valának az országok, ugyanazon férfiak, de hiányzék a vezér — György, mindenki Györgyöt emlegeté. így Florimundus Raemundus. A lófarkak kivetése után a pálosok reugetegei ismét föléledének s mint a tavaszi virány az áradat elfolytával, újra kizöldülének : de egy százados új élete után maga a szerzet is osztozott erőszakos véget ért bajnokai sorsában, eltörültetett. Az egyetlen magyar szerzetre visszaszárnyaló emlékezet most csak száraz gallyatrezgetromdusmagyardisz- koszoruban. Áldás emlékére ! *
