Munkálatok a pesti növendékpapság magyar egyházirodalmi iskolájától - 22. évfolyam (Pest, Beimel J. és Kozma Vazul, 1858)

Magyarföldi pálmaágak, vagyis magyr hitbajnokok ismertetése

27

2.

JÉZUStársaságiak*).

,Mindezt az én nevemért cselekszendik nektek ■ JÉZUS KRISZTUS sz. János 15, 21.

A szerzet, melynek szülésével bizonyos sérült spanyol vitéz vajudék, hogy tervével a lelkileg 'sérült emberiség ápolására siessen, >— sz. Ignác szerzete az egész világ bámulta buzgalommal s törhetlenséggel tartott célja felé az egész föld kerekségén s így honunkban is. Mi itt csupán a magyarföldi pálmaágak nyalábát egészítvén ki, Le le szy János, Pongrác István, Grodec Menyhért és Simonidesz János atyák és magyar vértanuk dicső társait számláljuk elő. Ilyenek :

Neri Manó, olasz eredetű szerzetes atyafi, kit 1603- ban Kolosmonostoron ért a szerencse drága Üdvözítője testéért vérét áldozni; gyilkosai a szentegyházat feltörő eretnekek valának, kik ellen ő egyházfi hivatásához illőleg, mint égi kerub vévé ótalmába az oltári szentséget; feje szétzuzatott, veleje s vére az oltár elé patakzott, s Megváltójának oda vetett kenyér szinét, mint valamely legdrágább szőnyeg elfödé s a további tiszteletlenség elől magába olvasztá.

Egy magyar jezsuita hitterjesztőre is találunk Amerikában, ki a vad népek között tévé életét JÉZUS KRISZTUS oltárára; ez János atya, a thábori Ráttkay báró család gyöngye; született Horváthországban. Ifjú korában I. Lipót császár udvarába hivatván, egy ideig apródi minőségben szolgált, azonban haladtával jónak látá e tisztet komolyabb teendőkkel fölváltani, s az udvar zajából a JÉZUStársaság zárdacsendjébe vonula vissza. Al- dozárrá szenteltetvén, Miklós nagybátyja sorsában osztozék, ki mint jezsuita atya Keletindia vadnépei között 36 évig fáradozott KRISZTÜS műveletlen szőlejében, s mint ilyen hunyt el 1662-ben. János Amerikába küldetett Isten igé*) Szentiványi Márton : Paralipomenon 211. Pethő : 1603 évre. 157 1. Molnár: magyar könyves ház XV. 206 1. Katona-Hist. Crit. 36 k. 7131.4961 Kazy-Hist. Universitatis Tyrnaviensis. II. r. II, k. V.

3