Munkálatok a pesti növendékpapság magyar egyházirodalmi iskolájától - 22. évfolyam (Pest, Beimel J. és Kozma Vazul, 1858)
Aranyszáju Szent János Konstantinápoli érsek A papságról irt hat könyve - Hatodik könyv
318 nél, hanem az azokat elkövetni merészlő pap méltóságánál fogva. De mit is beszélek ezen tisztet teljesítő férfiakról? miután a papok leányai is, kiknek semmi közük a papsághoz, atyjaik hivatala miatt vétkeikért keményebben bűnhődnek, Bűnök azonos ugyan és egyenlő azokéval, kik magán szüléktől eredtek, qiint például a bujálkodás ugyanaz mindkettőnél ; de a büntetés sokkal súlyosabb. XII. Példákkal bizonyítatik be, hogy félelem- és rettegéssel kell eltelni annak, ki a papi méltóságot elfogadja. íme mily nyilván jelenté ki Isten, miszerint keményebben fogja büntetni az elöljárót, mint az alattvalót. Ugyanis ki a papnak leányát atyja miatt szigorúbban bünteti más leányoknál, az bizonyosan az atyát — ki miatt a büntetést rá nézve megsulyosbítá — nem egyenlően másokkal, hanem keményebben fogja büntetni ; pedig jogosan és méltán : minthogy nemcsak magának árt, hanem az őt utánozó gyarlókat is megvesztegeti. Ezt előtüntetni akarván Ezekhiel, a kosokat a juhoktól elkülönözi az Ítélet napján. Belátod e már most, hogy alapos volt félelmem ? Mert a mondottakon kívül, noha sokat kell most küzdenem, nehogy szenvedélyeim elnyomjanak, de hozzálátok a munkához és nem kerülöm a küzdést. A hiú dicsvágy ugyan most is elragadt, mindazáltal sokszor kijózanodva átlátom tévedésemet, néha pedig rabságba ejtett lelkemet fenyítem. Bünvágyak még most is gerjednek bennem, de csak gyönge lángot szíthatnak, minthogy a szemek nem szolgáltatnak élesztősére alkalmas anyagot. Szidahnazók sérelmeit soha sem hallom, minthogy senki sincs, ki szólna hozzám ; a falak pedig nem beszélhetnek. Ingerültségemet sem mérsékelhetem, noha senki sincs, ki boszantana, mert a gonosz férfiak, s tetteiknek emléke lelkemet fölhevíti; de ez folyvást nem tart; mert a lángot csakhamar eloltom, s lecsillapítom, s azt mondom magamnak, hogy nyomorult esztelenség magam hibáit fedezve másokéit oly szigorun meghányni. De ha a sokaság közé
