Munkálatok a pesti növendékpapság magyar egyházirodalmi iskolájától - 22. évfolyam (Pest, Beimel J. és Kozma Vazul, 1858)
Aranyszáju Szent János Konstantinápoli érsek A papságról irt hat könyve - Ötödik könyv
304 szerezvén a kellékeket, a küzdelem napján kezd gondolkozni, hogy fáradozásai mellett csak valamit gyüjthessen össze? Ha pedig látja, hogy más alacsonyabb rangú és rendű e részben jobban kitűnik, valóban isteni lelikületre van szüksége, hogy az irigység és fájdalomtól meg ne győzes- sék. Mert alábbvalóktól meggyőzeim, és ezt nagylelküleg eltűrni, nem gyáva, sem a mienkhez hasonló, hanem gyémánt szilárdságú lelkek tulajdona. És ha az, ki így kitűnik, jámbor és igen szerény, a rósz csak tűrhető; de ha merész , fónhéjázó és dicsvágyó, annyira meg keseríti életét, hogy halált óhajt naponkint; főkép midőn vetélytársa nyilván kitűnik, alattomban kigúnyolja, és naponkint valamit tekintélyéből elvon, magának mindent elsajátítani akarván ; és mindezekben leghatalmasb támasza a szólásszabadság, a hallgatók figyelme, és alattvalóinak sze- retete. Tán nem tudod, mily vágy honol a keresztények keblében a szónoklatok hallgathatása iránt, és mily nagy becsben vannak a szónokok, nemcsak az idegenek, hanem hit- sorsosink előtt is ? Ki tűrheti el tehát ama gyalázatot, ha beszéde alatt tartandó csenddel terhelve érezik magukat a hallgatók, s végét, mint munka utáni nyugalmat, várják ; midőn ellenben más valaki hosszabb beszédjére örömest figyelnek, annak befejezését fájlalják, s a szónok elhallgatásán boszankodnak ? Jóllehet mindezek csekélyek, és megvetendőknek tűnnek is föl előtted, mint járatlan előtt, mégis elegendők arra, hogy a szorgalmat lelohaszszák, s a lelki erőt elgyengítsék, hacsak valaki az emberi gyarlóságokból kivetkőzvén, testetlen lényekként, melyeket sem irigység, sem dicsvágy, sem más hasonló gyengeség meg nem győz, érezni nem iparkodik. Ha ki tehát a népkegyet, e szilaj, meggyőzhetlen, szelidíthetlen vadat letaposni, számtalan fejét levagdalni, sőt még születni sem engedi, az köny- nyen fogja kerülhetni e számos rohamot, s nyugalmas élete leend. De ha attól meg nem szabadul, bizonyára sok küzdelmet, zűrzavart, szomorúságot és egyéb bajok egész táborát hozandja önfejére. Minek soroljam elő a többi nehézségeket, melyeket előadni vagy kimeríteni senki sem képes, hacsak önmaga nem tapasztalta?
