Munkálatok a pesti növendékpapság magyar egyházirodalmi iskolájától - 22. évfolyam (Pest, Beimel J. és Kozma Vazul, 1858)

Aranyszáju Szent János Konstantinápoli érsek A papságról irt hat könyve - Ötödik könyv

304 szerezvén a kellékeket, a küzdelem napján kezd gondolkoz­ni, hogy fáradozásai mellett csak valamit gyüjthessen össze? Ha pedig látja, hogy más alacsonyabb rangú és ren­dű e részben jobban kitűnik, valóban isteni lelikületre van szüksége, hogy az irigység és fájdalomtól meg ne győzes- sék. Mert alábbvalóktól meggyőzeim, és ezt nagylelküleg eltűrni, nem gyáva, sem a mienkhez hasonló, hanem gyé­mánt szilárdságú lelkek tulajdona. És ha az, ki így kitű­nik, jámbor és igen szerény, a rósz csak tűrhető; de ha me­rész , fónhéjázó és dicsvágyó, annyira meg keseríti életét, hogy halált óhajt naponkint; főkép midőn vetélytársa nyilván kitűnik, alattomban kigúnyolja, és naponkint va­lamit tekintélyéből elvon, magának mindent elsajátíta­ni akarván ; és mindezekben leghatalmasb támasza a szó­lásszabadság, a hallgatók figyelme, és alattvalóinak sze- retete. Tán nem tudod, mily vágy honol a keresztények keblében a szónoklatok hallgathatása iránt, és mily nagy becsben vannak a szónokok, nemcsak az idegenek, hanem hit- sorsosink előtt is ? Ki tűrheti el tehát ama gyalázatot, ha beszéde alatt tartandó csenddel terhelve érezik magu­kat a hallgatók, s végét, mint munka utáni nyugalmat, vár­ják ; midőn ellenben más valaki hosszabb beszédjére örö­mest figyelnek, annak befejezését fájlalják, s a szónok el­hallgatásán boszankodnak ? Jóllehet mindezek csekélyek, és megvetendőknek tűnnek is föl előtted, mint járatlan előtt, mégis elegendők arra, hogy a szorgalmat lelohaszszák, s a lelki erőt elgyengítsék, hacsak valaki az emberi gyarlósá­gokból kivetkőzvén, testetlen lényekként, melyeket sem irigység, sem dicsvágy, sem más hasonló gyengeség meg nem győz, érezni nem iparkodik. Ha ki tehát a népkegyet, e szilaj, meggyőzhetlen, szelidíthetlen vadat letaposni, szám­talan fejét levagdalni, sőt még születni sem engedi, az köny- nyen fogja kerülhetni e számos rohamot, s nyugalmas éle­te leend. De ha attól meg nem szabadul, bizonyára sok küz­delmet, zűrzavart, szomorúságot és egyéb bajok egész tá­borát hozandja önfejére. Minek soroljam elő a többi nehéz­ségeket, melyeket előadni vagy kimeríteni senki sem ké­pes, hacsak önmaga nem tapasztalta?

Next

/
Oldalképek
Tartalom