Munkálatok a pesti növendékpapság magyar egyházirodalmi iskolájától - 22. évfolyam (Pest, Beimel J. és Kozma Vazul, 1858)
Aranyszáju Szent János Konstantinápoli érsek A papságról irt hat könyve - Hatodik könyv
HATODIK KÖNYV. i. A nép vétkeiért a papok is bűnhődnek. . s E földi lét tehát valóban olyan, milyennek leírtam; de mikép fogunk a jövő életben, hol minden ránk bizott lélekről számot kell adnunk, megállani? Mert a szégyen nem vet véget minden bajnak, hanem még örök büntetés is vár ránk. S nohamár előbb is mondottam, hogy: „Engedelmeskedjetek elöljáróitoknak; mert ők fölvigyáznak lel keitekre, mint kik azokról számot adand- nak“ *); mindazáltal most sem hallgathatom el. Minthogy az ily fenyegetéstől! félelem gyakran megrendíti lelke- met; mert ha tanácsosabb azt, ki egyel a legkisebbek közöl is meg bolránkoztat, malomkövet függesztve nyakára tengerbe dobni; s ha mindaz, ki felebarátja lelkismeretét megvesztegeti, Krisztus ellen vétkezik : mily szenvedés és büntetés vár azokra, kik nem nehány, hanem egész sokaság romlását okozák ? Nem is lehet sem a járatlanságot, sem a tudatlanságot, sem a kényszerültséget s erőszakot mentségül fölhozni ; mert ha ez szabad lenne, akkor azt inkább az alattvaló hozhatná föl önvétkeinek, mint az elöljárók mások bűneinek kimentésére. És mért? Mert ki hivatásánál fogva másokat oktatni, és az ördög elleni harc közeledtét kijelenteni tartozik, az tudatlanságát mentségül föl nem ») Zsid. 13, 17. 20