Munkálatok a pesti növendékpapság magyar egyházirodalmi iskolájától - 22. évfolyam (Pest, Beimel J. és Kozma Vazul, 1858)
Aranyszáju Szent János Konstantinápoli érsek A papságról irt hat könyve - Ötödik könyv
303 sok dicséretére, ki tanítani akar, s ennek hiányában el ne csüggedjen, hanem beszédét Isten tetszése szerint szerkeszsze össze (mert ez, s nem a tapsok és dicséretek legyenek a beszéd iránya és célja), ha pedig az emberektől dicsértetik, a dicséretet ne vesse meg: ha nem arat dicséretet, ne keresse azt, ne is fájlalja. Fáradságának egyedüli és legnagyobb jutalma leend ama boldog öntudat, hogy beszédét az Űr tétszése szerint intézte. VIII. Ki meg nem veti a dicséretet, sok bajba esik. Mert ha a dicsvágytól magát elragadtatni engedi, mit sem használandnak neki a szakadatlan munkálkodás sem a szónoki tehetség. A lélek ugyanis, mely a nép badar szemrehányásait elviselni nem tudja, kimerül, s a szónoklat tanulmányozásával fölhagy; miért is mindenek előtt a dicséretek megvetését kell megtanulni. Ha ez hiányzik, csupán a beszédbatály nem lesz elegendő a szónoki tehetség fontartására. Ha kis figyelemmel kiséri azt, kinél e tehetség hiányzik, észreveendi, miszerint sem ez sem amaz nem ment a dics vágy tói; mert ha a dics vágy tói meggy ő- zetik, szükségképen sok esetben véteni fog. El nem érhetvén pedig a szónoki dicsőség azon fokát, melyen a jelesebbek állanak, nem fog átallani ellenük áskálódni, agyar- kodni, őket rágalmazni, s más efféle bántalmakkal illetni, megkísért mindent, sőt még lelkét is veszélyezteti, hogy azok dicsőségét csak némileg is megkisebbíthesse. És ő tán mindezekre a renyheség karjai közt a fáradozást és munkálkodást félre veti ; mert annak tudata, hogy sok fáradozásnak kevés dicséret a díja, mély álomba sülyeszti azt, ki a dicséreteket megvetni nem tudja. Hisz a földműves is, midőn sovány és sziklás földben kell szántania, csakhamar fölhágy a munkával, hacsak nagy munkálkodási ösztön és éhségtőli félelem nem nógatja. Már ha nagy szónokoknak oly nagy gyakorlatra van szükségük, hogy e tulajdonukat megőrizzék: mily nehézséget, mily zavart, mily akadályokat keilend ki állania annak, ki előbb meg nem
