Munkálatok a pesti növendékpapság magyar egyházirodalmi iskolájától - 22. évfolyam (Pest, Beimel J. és Kozma Vazul, 1858)
Aranyszáju Szent János Konstantinápoli érsek A papságról irt hat könyve - Ötödik könyv
kell tűrni : mert ezen átkozott és vakmerő gyülölségöket el nem rej thetvén, állatomban gyalázzák, vádolgatják, rágalmazzák, s így nyílt gonoszságot űznek. A lélek pedig, mely mindezekért töprenkedik, s felindul, tovább nem haladhat, hanem fájdalmában összeroskad. Mivel nem csak önmaguk állnak boszút, sőt mások szolgálatával is élnek : s gyakran valamely tudatlan szónokot fölkarolván, azt dicséretekkel halmozzák, és érdemén fölül csudálják; és ezt némelyek dühtől elkapatva, mások tudatlansággal párosult irigységtől izgatva, nem azért teszik, mintha megér- demlené, hanem hogy ennek dicsőségét elhomályosítsák. Azonban nemcsak ezek ellen kell a bajnoknak küzdenie, de sokszor az összes nép tudatlansága ellen. Mivel pedig az egész gyülekezet tudományos férfiakból nem állhat, hanem a nagyobb rész tudatlan, s mivel némelyek közölök noha ügyesebbek, mégis a szónoki tehetségről ítélni képesektől számra nézve annyira különböznek, mennyire a többi tudatlanoktól, csak nehányan bírván itészi tehetséggel ; szükségkép következik, hogy ki ékesebben beszél, a legtöbbször vagy igen kevesek tapsát nyeri el, vagy néha minden dicséret nélkül távozik. Valóban az ily balitéletek- re jól el kell készülni, s megbocsátani azoknak, kik ezt tudatlanságból teszik; kik pedig irigységből, azokat mint nyomom boldogtalanokat sajnálni, meg lévén győződve, hogy egyikük sem vont le valamit szónoki tehetségéből, így például a kitűnő föstész, ki szaktái’sait e nemben fölülhaladja, el nem komorodik, ha minden kitelhető szorgalommal kidolgozott festményét az avatlanok méltányolni, vagy becsülni nem tudják; ellenben nem is becsüli túl silány müvét, ha a tudatlanok azt megbámulják. VII. Minden beszédét oda irányozza, hogy Isten tetszését megnyerje. A jeles művész ugyanis önmaga legyen saját müvének bírája, szépnek vagy rútnak tartván azt, ha teremtő esze róla ezt Ítéli ; mások téves és a művészethez nem értő véleményeit figyelemre se méltassa. Ne ügyeljen tehát má— 302 —
