Munkálatok a pesti növendékpapság magyar egyházirodalmi iskolájától - 22. évfolyam (Pest, Beimel J. és Kozma Vazul, 1858)

Aranyszáju Szent János Konstantinápoli érsek A papságról irt hat könyve - Ötödik könyv

298 amaz még saját elmeszüleményével sem élhet szabadon ? sokan ugyanis nem haszonért, hanem csak gyönyörködtetésből hallgatják, mint kik a színdarabokra és zenére egyedül megbírál hatás végett figyelnek. S így ama beszédhatály, melyet előbb mellőztünk, most kívánatossá válik, any- nyira, hogy még a versengő álbölcseket is meghaladja.

^ V

/)'

II.

A szónok tudományos legyen és megyetője a dicséreteknek.

Nagy lélekre van itt tehát szükség, mely köznapisá- gunkon íölülemelkedve, a köznépet zabolátlan és kopár gyönyöreiben megfékezze,figyelmét hasznosbakra fordítsa, hogy a nép őt kövesse, s neki engedelmeskedjék ; ő azonban soha se hányassa magát a nép szeszélye által. Ezt pedig el nem érheted, hacsak e kettőt, t. i. a dicséretmegvetést és a beszédhatályt szemeid előtt nem tartod; mivel az egyik a másik nélkül hasztalan. Mert ha megvetvén a dicséretet, beszédjét a kegy savával nem fűszerezi, megvetés tárgyává lesz sokak előtt, s így a lelki nagyság mitsem fog neki használni; vagy ha e tekintetben ki is tűnik, de a nép kegyétől elkábítatik, mind magának, mind hallgatóinak kárt okoz, midőn dicsvágytól ösztönöztetve, beszédében nem azok hasznát, hanem kegyeit vadászsza. És valamint az, ki sem a dicséretet nem hajhászsza, sem beszédhatály- lyal nem bir, noha a nép szeszélyének nem enged, tudatlansága miatt még sem fog használni: úgy az sem, ki a dicséret viszketegségétől ragadtatva, képes ugyan sokakat jó útra téríteni, de mégis inkább gyönyörködtetőkről szól, hogy ez által a hallgatók tapsát kiérdemelje.

IL

III.

E két erény hiányában a népre nézve haszontalanná leszen.

Tehát ha jó lelkipásztor akarsz lenni, mindkettőhöz szilárdul ragaszkodjál, nehogy egyik a másikat lerontsa. Mert ha a szónok, beszédében a gyávákat ostorozván, egy-