Munkálatok a pesti növendékpapság magyar egyházirodalmi iskolájától - 22. évfolyam (Pest, Beimel J. és Kozma Vazul, 1858)
Aranyszáju Szent János Konstantinápoli érsek A papságról irt hat könyve - Ötödik könyv
— 299 szerre elakad, s szóhiánya miatt pirulni kényszerül, a már mondottak is elvesztik hatásukat; minthogy kiket a feddő szavak sértenek, máskép meg nem boszúlhatván magukat, tudatlanságról vádolják a szónokot, gondolván, hogy így gonoszságukat elfátyolozzák. Azért szükséges, hogy e két erény közt jó kormányosként a kellő irányban haladjon, hogy mindkettőt pontosan használhassa. Mert ha mindenki előtt tisztán áll, akkor híveit hatalmának egész erejével tetszése szerint szigorúbban vagy szelidebben fett y ítheti. Ezt, ha jókor nem cselekszi, később aligha teheti meg. A lelki nagyságot azonban nemcsak a dicséret megvetése által kell kimutatni, hanem tovább is kell haladni, nehogy éretlen gyümölcsöt szedjünk. Mi az tehát, mit megvetnie kell? Az irigység és kajánság. Az alkalmatlan vádaktól pedig fölötte ne rettegjen, ne féljen, (szükség ugyanis, hogyafőpap az esztelen szemrehányásokat is eltűrje) de ne is vesse meg végképen azokat; hanem iparkodjék, habár igaztalanok, habár a pórnéptől erednek is, azonnal azokat rögtön meghiúsítani ; mert mi sem emeli a jó vagy rósz hirt annyira, mint a féket nem ismerő nép; mely minthogy minden Ítélet nélkül szokott hallgatni és csevegni mindenről, mi előadja magát, vakmerőén beszél, nem tekintvén a dolog valószínűségére. Azért nem kell a köznépet azonnal megvetni, hanem a gonosz gyanakodásokat jókor belőle kiirtani, a vádlókat, legyenek bár azok nagyon tudatlanok is, az ellenkezőről meggyőzni, végre mit sem kell elmulasztani, mi a balvéleményt eloszlathatná. Ha pedig minden iparkodásunk dacára vádlóink engedni nem akarnak, meg kell őket vetnünk. Mert ha valaki ily körülmények közt elcsügged, az soha sem fog valami nagyszerű vagy bámulatos eredményt fölmutatni. Minthogy a szomorúság s a folytonos aggodalmak a szellem rugékonysá- gát gyöngítik, vagy végkép elerőtlenítik. Úgy kell tehát a papnak alattvalói iránt lelkesülve lennie, mint az atyá1Y. Vesse meg az irigyeket.
